A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
H. Drechsler Ágnes: Üjabb kiegészítő katalógusok a kerületi könyvtárhálózatban
Ahhoz, hogy valóban jó irodalmi különkatalógus lehessen, szerkesztése közben a könyvtárosoknak maximálisan figyelembe kell venniök az adott könyvtár állományát és a jelentkező igényeket. A kerületi könyvtárak már csupán katalógus elhelyezési nehézségek miatt sem törekedhetnek teljességre, s a túlzsúfoltság amúgyis az áttekinthetőség, a használhatóság rovására menne. Erre vonatkozólag igen hasznos gyakorlat alakult ki pl. a pesterzsébeti 27-es könyvtárban, ahol az állományukból hiányzó kötetek, illetve folyóiratok címfelvételeit áthúzzák, ha ugyanazon a cédulán meglevő művek is szerepelnek. A csillagtelepi 46-os könyvtárban pedig aláhúzással jelölik a náluk meglevő műveket. Irodalmi antológiák feldolgozása A könyvtárosi munka gyakorlata vetette fel a szépirodalmi antológiák analitikus feltárásának igényét. Számos esetben ugyanis az olvasó kérése olyan elbeszélésre, drámára stb. vonatkozott, amelyet a könyvtáros nem tudott a polcon megtalálni, mert nem önállóan, hanem különféle gyűjteményekben látott napvilágot, időhiány miatt pedig nem lehetett a sok antológiát végignézni. Ezt a szükségletet ismerte fel a József Attila lakótelepi 48-as könyvtár kollektívája, amikor elemző katalógust készített és az általános keresletet figyelembe véve, sokszorosítva, kötet alakú kiadványban bocsátotta az egész hálózat rendelkezésére.2 Ez a katalógus szinte megsokszorozza az állományt, mert felszínre hozza az elfelejtett lelőhelyeket is, (hiszen ugyanaz a mű gyakran több antológiában is szerepel) s ezenkívül sok olyan modern hazai és külföldi íróra hívja fel a figyelmet, akitől önálló mű, vagy szerzői gyűjtemény még nem látott napvilágot. Gyakorlatilag a FSZEK hálózatának anyagára támaszkodva az 1972. Xil. 31-ig megjelent gyűjteményes köteteket dolgozták fel, mintegy 8000 címszót gyűjtöttek. Ez természetesen nem jelentheti e katalógus teljességét, de ez a dátum sem zárhatja le a katalóguskészítés munkáját. E feltárásnak lényegében akkor van igazán haszna, ha napra készen — az antológiák kötet alakú megjelenésével egyidőben — továbbra is szerkesztik a cédulakatalógust. Bizonyos mértékig a feldolgozás szubjektív tényezője volt az irodalmi érték figyelembevétele. A feltárás szempontjai között a műfaj is meghatározott szerepet játszott. (így pl. a Szerelmes levelek, az Irószemmel, az Irodalmi szakácskönyv stb. kimaradtak a feldolgozásból.) Elbeszélések, kisregények, drámák, hangjátékok és irodalmi forgatókönyvek felvételét tartották lényegesnek. Ugyanakkor ezeket is csak akkor vetítették ki, ha közlésük teljes volt. Szemelvényes műveket nem vettek fel a katalógusba. (Pl. az irodalmi kincsesházak és a szöveggyűjtemények legtöbbször inkább csak részleteket közölnek.) A különkatalógus első része a szerzők betűrendjében tartalmazza a műveket. Felsorolásukban a következő adatokat tüntették fel: szerző, cím, műfaj (egyezményes rövidítéssel jelölve). Ezután következik az antológia címe, szerkesztője, a megjelenés helye, éve, kiadója, a mű lelőhelye az antológiában (lapszám tól-ig). Ha valamely szerző ugyanazon műve más-más fordító címadása folytán különböző címeken jelent meg, úgy mindegyik címet szerepeltették, egyébként is feltüntették egy-egy novella összes előfordulási helyét. A szerzők keresztnevét igyekeztek — az antológiáktól eltérően — kiegészíteni, bár ez néhány esetben nem sikerült. A kötet második része címmutatót tartalmaz, ennek hasznosságát a könyvtárosi munka tapasztalatai indokolják. A harmadik rész a feldolgozott irodalmi antológiák jegyzékét közli, részletes címleírással — ez kb. 500 mű felsorolását jelenti. A 39-es könyvtár folyamatosan feldolgozza a Nagyvilágban az 1963-ban kiadott repertórium óta megjelent szépirodalmi műveket. A cédulákat egy-egy mű kötetben való 2 (Csorna Mihályné): Szépirodalmi gyűjteményes kötetek elemző katalógusa. (Szerk.— —.) Bp. 1973, Főv. Szabó Ervin Könyvtár. 493 1. 162
