A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Faragó Éva: Képek a századvégi Budapestről. Klösz György fényképei a Budapest Gyűjteményben. Adattár
KÉPEK A SZÁZADVÉGI BUDAPESTRŐL К lösz György fényképei a Budapest Gyűjteményben Adattár Fővárosunk egyesítésének századik évfordulójára számos kiadvány jelent meg, és több kiállítás készült. A kutatók, a szerzők, a rendezők igen sok esetben keresték fel könyvtárunk Budapest Gyűjteményét, hogy gazdag anyagát munkájukhoz felhasználják. Az érdeklődés előterébe került Klösz György pesti fotográfus fényképanyaga, amely fényképgyűjteményünk legeredetibb és legszebb darabjait tartalmazza. Az 1870-es évektől a századfordulóig készült „Klösz fotók” a fővárossá alakult Budapest városkép változásainak leghitelesebb képi dokumentumai. A felvételek megörökítették azokat a régi utcákat, tereket, amelyek a századforduló nagyszabású építkezései során megszűntek, beépültek. A régi Belváros hangulatát elevenítik meg a Hal tér, a Sebestyén tér, a Városház tér, a Kígyó tér stb. fényképei. Klösz György éles szemmel kiválasztotta és megörökítette a főváros korabeli építészeti stílusirányzatának jellegzetes épületeit, neves építőművészek legszebb, jórészt eklektikus alkotásait. A „Klösz fotók” mostani rendezésének és feldolgozásának célja, hogy bemutassa az 1873 után viszonylag gyorsan fejlődő, épülő fővárost, fotótörténeti szempontból pedig további segítséget nyújtson Klösz György teljes munkásságának feldolgozásához. Magyarországon Klösz György és Díváid Károly voltak az elsők, akik a műtermi fényképezésről áttértek a szabadban való fényképezésre. A két mester a fényképezésnek ezt az ágát még az ún. „nedves fotózás” idejében kezdte meg, amely akkoriban hihetetlen nagy munkát és kitartást követelt: a kollodiumos lemezt mindig közvetlenül a felhasználás előtt kellett előkészíteni és a felvétel után azonnal előhívni. A fotográfusok tehát nemcsak készüléküket, hanem egész laboratóriumi felszerelésüket is magukkal vitték. Klösz György, aki elsősorban a főváros utcáit tereit, épületeit fényképezte, „egy szekérre szerelt” sötétkamrával vonult ki a fényképezés színhelyére. Utazásai során vidéki kastélyokról is készített felvételeket. A szabadban való fényképezés két magyar úttörőjét az 1870-es évektől kezdve a századforduló neves fotósai követik: Koller Károly, Kozmata Ferenc, Ellinger Ede, Erdélyi Mór, Weinwurm Mátyás stb. Klösz és Divald viszont új technikai módszereket vezettek be: Divald Károly a fénynyomás, Klösz György a kőnyomás hazai kezdeményezője lett. Klösz György (eredeti nevén Johann Justus Georg Klöss) 1844. november 15-én született Darmstadtban. Eredetileg gyógyszerész volt és Durlachban dolgozott. Az 1860-as évek elején jött Magyarországra, Budapesten telepedett le, és fényképezéssel kezdett kísérletezni. 1867-ben fényképészeti műtermet nyitott a Hatvani u. 1. sz. alatt, a Ferenciek bazárában (ma Kossuth Lajos u.). Kezdetben arcképfényképezéssel foglalkozott, az 1870-es években tért át a város fényképezésére. 1873-ban nagy sikerrel szerepelt városképeivel a bécsi világkiállításon. 1885-ben a Budapesten megrendezett országos kiállításon pedig a Sugárutat (ma Népköztársaság útja) bemutató képeiért kitüntetést kapott. 140
