A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973
Kovács Csilla: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiállításai 1930-1960
Л Lenin a képzőművészetben című kiállításnak a Csepeli SZTK, a Csepeli Vasmű és több kerületi könyvtár adott otthont. Nagy közönségsikert aratott a 15 éves a DÍVSZ című kiállítás, amelyet a Magyar Rádióban, a Pataky István Művelődési Házban, a Május 1. Ruhagyárban és több kerületi könyvtárban rendeztek meg. A Nemzetközi politikai plakátkiállítús-t a csehszlovákiai bemutatkozáson kívül Budapesten is vándoroltatták, mégpedig a következő helyekre: GANZ-MÁVAG Művelődési Házába, a MOM Művelődési Házába, az IKARUS-ba és a József Attila Művelődési Házba. A gyermekrajz-verseny legszebb képeit bemutatták a Magyar Távirati Irodában, a pesterzsébeti Erkel Művelődési Házban és a Széchényi Könyvtár dísztermében is. Az Indonézia élete és művészete című kiállítás a Népszámlálási Központba, a Csepeli Vasműbe és a Magyar Távirati Irodába jutott el. A Budapest szocialista fejlődése című kiállítást a Közalkalmazottak Szakszervezetének Székházában, a Fővárosi Tanács dísztermében, a Könnyűipari Minisztériumban és а XII. kerületi Tanácsban is megrendezték. E kiállításokat 1960-ban több mint 200 ezer érdeklődő tekintette meg. A kerületi könyvtárak kiállításai 1957 —1960 (Néhány adat) Eddig a hangsúlyt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi kiállításaira helyeztem, a kerületi könyvtárak ilyen irányú tevékenységét csak érintettem. A könyvtár hálózata pedig a külföldi nagy közművelődési könyvtárakhoz hasonlóan, egyre inkább élt annak a lehetőségével, hogy a különféle politikai, irodalmi, természettudományos, művészeti stb. ismereteket a könyvkölcsönzés keretein túl a propaganda egyéb eszközeivel is közvetítse az olvasókhoz. Korábban sok vita folyt akörül, hogy a könyvtári propaganda olyan fontos eszköze, mint a kiállítás, milyen helyet foglal el a könyvtári munkában. Ma már mindenki elismeri, hogy a kiállítás a könyvtárak alapvető feladatainak egyik fontos láncszemét képezi, szervesen kapcsolódik és kiegészíti a könyvkölcsönzést. Az emberek nevelésének, irodalmi ízlésük és műveltségük fejlesztésének sok-sok lehetősége van. Igaz, hogy ennek a mi esetünkben legfőbb eszköze a könyv, de nem egyetlen eszköze. Az irodalmi élményt kiegészíti az a kulturális hatás, amelyet egyebek közt a kiállítások és más szemléltető eszközök nyújtanak. A dolgozatban tárgyalt időszakon belül csak az 1957 — 1960. évekre vonatkozóan rendelkezünk a kerületi könyvtárak kiállításaira vonatkozó konkrét számadatokkal. Ezeket az alábbiakban közlöm 1957- ben 1958- ban 1959- ben 1960- ban 709 kiállítást 1355 kiállítást 1396 kiállítást 1109 kiállítást rendeztek kerületi könyvtárainkban. A számok alapján látható, hogy 1957-hez viszonyítva ugrásszerűen megnőtt a hálózat könyvtáraiban rendezett kiállítások száma. Ez mutatja a műfajban rejlő propagatív erő felismerését. 1959-ben az előző évhez viszonyítva számbelileg alig van eltérés. Itt már tapasztalható az igényességre való törekvés, kerületi könyvtárosaink a minőségi munkára helyezték a súlyt. 1960-ban számszerű visszaesés tapasztalható, de ez semmi esetre sem értékelhető kedvezőtlenül. A dolgozat előző részei, amelyek a szóbanforgó évben témájuk szerint tárgyalják a kiállításokat, egyértelműen tanúskodnak arról a színvonalas munkáról, arról a gazdag átgondolt témaválasztásról, amelyet a könyvtárak ezen a területen végeztek. 9 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve XVI. 1972 — 73. 129
