A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971

Weisz Sándomé: A kezelési Szabályzatok története

Mivel cikkünk témája az ügyvitel, így behatóbban csak a kiadvány 2. részével foglalkozunk, ez nyolc fejezetből áll. Első fejezetében az intézet feladatait és gyűjtőkörét határozza meg. Ennek értelmében: ,,a) mint társadalomtudományi könyvtárnak feladata a társadalomtudományi szakképzés megfelelő könyvanyaggal való elősegítése és a tudományos kutatás szükségleteinek kielégítése;” Tehát a könyvtár ismét nyíltan társadalom- tudományi szakkönyvtárnak vallja és vallhatja magát. Szervezetileg hét nagy egységre oszlik; a) Intézet vezetés, b) Nyilvános szolgálat, amelynek szerves része volt a Szovjet gyűjtemény, c) Feldolgozó osztály,«/) Bibliográfiai osztály, e) Módszertani osztály, amely a kerületi könyvtárakat (fiókokat) instruálta,/,) Pedagógiai Könyvtár, amely ebben az időszakban szervezetileg a FSZEK-hez tartozott és g) Gazdasági osztály.

Az Ügyrend osztályonként, ezeken belül csoportokra (helyenként egyes munkatársakra) bontva írja elő a könyvtár feladatait és jogkörét.

Ez az ügyrend magán viseli megjelenési idejének mind eredményeit, mind pedig hibáit. Erényeit abban, hogy széles demokratizmusra törekszik az intézetvezetésen belül, pl. az intézetvezető feladatainál: „Minden hónap 10-ig osztályvezetői értekezletet tart, amelyen ismerteti az osztályvezetőkkel az egyes osztályok soron következő feladatait és az intézet működésével kapcsolatos időszerű kérdéseket. Az osztályvezetői értekezleten az intézetvezetőn, helyettesén és az osztályvezetőkön kívül részt vesznek a párttitkár, a szak- szervezeti bizottság elnöke, a személyzeti előadó és a tervelőadó is.” Ma ez már természetes, de az előző ügyrendekhez képest óriási előrelépést jelent.

Az Ügyrend egészére jellemző, hogy aprólékosan előírja (dátumszerűen) az egyes munkatársak feladatait. Szinte úgy tűnik, hogy a vezető könyvtárosok mást sem csináltak ebben az időben, mint aprólékosan kidolgozott terveket (várhatólag mennyi olvasó, hány kikölcsönzött kötet stb.) naptári évre, negyedévre, hónapra és egyénekre bontva. Fennmaradó idejükben pedig jelentéseket írtak hasonló felosztásban.

Az ügyrendben leírtak zöme indokolt, ma is lényegesnek tartott, bár néha túllőtt a célon, pl. „A referencekönyvtárosnak sohasem szabad magát kizárólag emlékezőtehetségére bíznia. Rendelkezésére állnak a különböző katalógusok: Elsősorban a kölcsönzőben levő általános betűrendes és szakkatalógus, a rendelőben levő szolgálati katalógus, a külön- gyűjtemények olvasótermében található különgyűjtemények katalógusa, a kölcsönzőben levő cirillbetűs és földrajzi katalógus, a mintakatalógus, végül a tájékoztató szobában levő marxista-leninista tárgyszavas katalógus és a folyóiratcikk-katalógus.” De vajon a katalógusok felsorolását is tartalmaznia kell az Ügyrendnek ? És ehhez hasonló részeket bőven találhatunk a kiadványban.

Az előzőekben utaltam arra, hogy a kiadás időpontjának hibáit is magán viseli. Pl. ,,b) Politikai ellenőrzés. Minden olvasásra vagy kölcsönzésre kért kért (hiba az eredeti szövegben!) könyvet a referencekönyvtáros bírál felül politikai szempontból.

Kivételek a marxizmus —leninizmus klasszikusainak művei és általában a marxista kézikönyvtár anyagát alkotó művek.” A továbbiakban részletezi, hogy itt a visszatartandó könyvek között elsősorban az 1946-ban megjelent fasiszta művek jegyzékén szereplő, valamint a „pokol” és Fok. véd.” jelzéssel ellátott könyvekre gondol, de mindjárt leszögezi, hogy ezek „nem merítik ki a reakciós könyvek anyagát”. Ezt a túlzott óvatosságot indokolták az állományban maradt náci stb. művek, de meglassították az ellenőrzéssel a kölcsönzés mechanizmusát, nagy terheket róttak a referencekönyvtárosokra.

A Módszertani Osztályra vonatkozó rész bevezetése ma is meghatározója az osztály munkájának: „Az osztály feladata az intézet fiókhálózata könyvtárosainak módszertani irányítása, instruálása, ellenőrzése és szakoktatása a legjobb hazai és külföldi könyvtárak tapasztalatainak, valamint az élenjáró szakirodalom eredményeinek felhasználásával.” Az osztálynak elsősorban módszertani feladatai voltak, hiszen intézkedési joga csak a kerületi tanácsok illetékes osztályainak volt.

Az osztály szervezeti felépítéséből adódott, hogy nem „szakreferensek” voltak, hanem minden munkatárshoz meghatározott számú könyvtár tartozott és az azokban fel82