A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Weisz Sándomé: A kezelési Szabályzatok története
folyamon 92 hallgató nyert bizonyítványt, akiket elsősorban a gyors ütemben kiépítendő közművelődési könyvtárhálózatban kívántak alkalmazni. Remete László már említett könyvében idézi a Budapesti Forradalmi Munkás és Katonatanács 1919. április 15-én kelt határozatát, amely „ASzabó Ervin Könyvtár újjászervezése” címmel jelent meg és a következőket tartalmazza: „Budapest könyvtárügyét teljesen a proletár művelődés szolgálatába akarjuk állítani. Be kell hálózni az egész várost közművelődési könyvtárakkal és szakkönyvtárakkal úgy, hogy a város dolgozó népe mindenütt ráakadjon a tanulás centrumaira.”10 11 A Tanácsköztársaság rövid ideje alatt új ügyviteli szabályzat nem készülhetett, de jelentős az egységes kezelési nyomtatványok kiadása, amelyeknél a könyvtár fiókjai számára 1912 — 14 között tervezett és jól bevált kezelési nyomtatványokat és iktatólapokat vették mintául. A Horthy korszakban A Tanácsköztársaság megdöntése után szinte az első intézkedések között volt, hogy 1919. aug. 30-án körlevélben hozták a könyvtár dolgozóinak tudtára: „a könyvtár neve megváltozik”, vagyis Szabó Ervin nevétől megfosztják, hiszen a Tanácsköztársaság adományozta ezt a nevet a könyvtárnak. Az ellenforradalom idején gyökeresen megváltozott az a szellem, amelyet Szabó Ervin és munkatársai valósítottak meg a Fővárosi Könyvtárban. A könyvtár új vezetősége harcot indított a haladó irodalom, a széles nyilvánosság ellen. Vandál módon selejtezték az ekkor már nemzetközileg is elismert, gondosan megteremtett könyvgyűjteményt. Gulyás Pál 1920. április 20-i szakvéleményében olvashatjuk: ,,. . . több oly intézkedésre is szükség volna, mely lehetetlenné teszi, hogy a könyvtár nagy szabadsága a még eléggé nem érett elemekre is kiterjesztessék. E tekintetben javaslom az ifjúsági osztályok teljes megszüntetését. . . A könyvtár egyéb osztályainak használatát pedig a betöltött 18-ik évhez javaslom kötni. ..” A középiskolások és a „katonák altiszttől lefelé” pedig csak külön Írásbeli engedély alapján használhatnák a könyvtár olvasótermeit. Itt emlékeztetnék arra, hogy az 1915-ös tervezet pl. a középiskolások számára még kölcsönzési díjat sem állapít meg! Az 1915-ös szabályzattervezet nem felelhetett meg az ellenforradalmi könyvtárpolitikának. Az 1920-as jelentésben olvashatjuk: „A könyvtár igazgatóságát felsőbb hatóság utasította, hogy egészen új könyvtári szabályrendeletet dolgozzon ki, mely a legkisebb részletkérdést is felölelje.” Ez az új szabályzattervezet, melyet 1925-ben hagytak jóvá, lényegében szentesítette az ellenforradalmi gyakorlatot, és hamis jelszavak leple alatt a fiókokat a fasiszta átnevelés fellegváraivá igyekezett átváltoztatni. A baloldali szellemű könyveket kivonták az állományból, új könyvjegyzékeket készítettek, amelyek a „hazafias”, értsd soviniszta könyveket népszerűsítették. 1920-ban új kezelési szabályzat jelent meg a Központi Könyvtár számára.11 Három füzetre oszlott: 1. A Reference-osztály kezelési szabályzata. 2. A Budapesti Gyűjtemény kezelési szabályzata. 3. A Bibliográfiai és könyvtártani gyűjtemény kezelési szabályzata. A kiadvány tagozódása is jól mutatja, hogy az évek folyamán egyre inkább elkülönült egymástól a központ ún. nyilvános szolgálata és a külön-gyűjtemények feladatköre és ügyrendje. Az 1922-es Évkönyv hírt ad a könyvtárhasználati díj felemeléséről. Ez az emelés az infláció következtében igen jelentős volt: 300 koronáról 15 ezer koronára. Az Évkönyvben megjelent beszámoló ezzel az emeléssel indokolja, hogy a nyilvános szolgálatban a beiratkozott olvasók száma az előző évekhez képest a felére csökkent. 80 10 Remete László id. műve 207. 1. 11 Kezelési szabályzat. 1920. Gépirat. 1 —3. köt.
