A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971

Weisz Sándomé: A kezelési Szabályzatok története

használ, a könyvtár használatától legföljebb 4 heti időre eltiltani. (A kiemelt rész, a szövegben vastag betűvel szedve!) E tilalom ellen a könyvtárigazgatóhoz lehet fölebbezni.”

A „Kölcsönzés” rész meghatározza, hogy ki kaphat kölcsön a könyvtárból könyvet. Itt kiemeli: „15 éven aluliak csak az ifjúsági könyvtárból kölcsönözhetnek. Egyes könyvekkel a könyvtáros kivételt tehet.”

A következő rész meghatározza a kölcsönzőjegy váltásának módját:

„10. A kölcsönzőjegy váltásánál igazolni kell valamely okmánnyal (például munkakönyvvel) a személyazonosságot és ha az illető nincs a budapesti cím- és lakjegyzékben, a lakást is (bejelentő lappal). A kölcsönzőjegyet úgy a kölcsönzésnél, mint a könyv visszaadásánál be kell mutatni.”

A „kölcsöndíj” meghatározza a havi, illetve évi kölcsönzési díjat és az ezért kölcsönözhető maximális könyvmennyiséget.

Figyelemreméltó :

„12. Kölcsöndíj szépirodalmi művekért havi 20 fillér vagy évi két korona. . .

Ismeretterjesztő művekért kölcsöndíjat nem kell fizetni.”! A másik elgondolkodtató paragrafus:

„14. Tanulók, fővárosi tisztviselők, valamint tanítók és tanárok kölcsöndíjat nem fizetnek."

Ezek után meghatározza a jótállás, a lakásváltozás bejelentése, a „biztosíték” ellenében való könyvkölcsönzés módját. „A kölcsönzés tartama” részben leírja, hogy a kölcsönzés ideje két hét, kivéve a nagyon keresett műveket, melyeket csak egy hétre kölcsönöznek. Egyszerre csak egy ismeretterjesztő és egy szépirodalmi művet adtak ki. Tanárok és tanítók két szépirodalmi és két ismeretterjesztő könyvet vihettek és négyheti kölcsönzési időre.

Ez is a pedagógusok jobb könyvellátottságát szolgálta.

Akik a nyári szünidőben (jún. 25 —szept. 10.) elhagyták a fővárost, 4 szépirodalmi és 4 ismeretterjesztő művet kölcsönözhettek, 8 hétre. E művek között szépirodalmi újdonságok nem lehettek.

A 23. pont a meghosszabbítást szabályozza: ,,A kölcsönzést meg lehet hosszabbítani a határidő letelte után, ha időközben más nem kérte a könyvet. . . . Egy hétre kölcsönzött szépirodalmi újdonságokat meghosszabbítani nem lehet.”

A következő részek az előjegyzés módját és az intést szabályozzák. Hogy a fiataloknak az olvasás minél kisebb anyagi megterhelést jelentsen: „26. Akiknek ifjúsági kölcsönző- jegyük van, az első intésért díjat nem fizetnek, de a késedelemért a könyvtár a kölcsönzés jogát bizonyos időre megvonja.”

A továbbiak az állomány védelmét szolgálták: az olvasó kártérítési kötelezettsége, ha a könyvet vagy megrongálja, vagy bepiszkítja. Ma egy kicsit csodálkozunk azon, hogy az ügyviteli szabályzatnak tartalmaznia kell: „A könyv kézbevétele előtt a kezet meg kell mosni.” Pontos összegben határozták meg, hogy a különböző rongálásokért, milyen kártérítést köteles az olvasó fizetni; pl.: „A szöveg megrongálása (aláhúzás, befirkálás, be- piszkítás, a lapok bepiszkítása, behajtása stb.) legalább 80 fillér.” Ha meggondoljuk, hogy a havi kölcsönzési díj 20 fillér volt, láthatjuk, hogy a könyvek rongálását komolyan büntették. A következő részek a „hátralékosok” és fertőző betegekkel kapcsolatos szabályok. A 33. pont az elveszett kölcsönzőjegyekkel kapcsolatos teendőket tartalmazza:

,,A kölcsönzőjegy elvesztését tüstént be kell jelenteni, nehogy más felhasználhassa, mivel a kölcsönző felelős minden könyvért, amelyet az ő kölcsönzőjegyére bárki kivesz.”

A 35. pont hívta fel az olvasó figyelmét arra, hogy olyan könyveket is lehet kölcsönözni, amelyek a fiókkönyvtár katalógusában nem szerepelnek, de vagy más fiók, vagy a Központi Könyvtár állományában megtalálhatók.

A 36. pont a „Kívánatkönyv”-ről, az utolsó pedig a panaszkönyvről szól.

A kiadvány borítólapján propagálták a könyvtár kiadványait: a három fiókkönyvtár könyvjegyzékét, a „Mintajegyzék”-et városi nyilvános könyvtárak számára, a fiókkönyv78