A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Weisz Sándomé: A kezelési Szabályzatok története
Minden bevételt és kiadást bejegyeztek a „Havi elszámolás” c. nyomtatványra és beküldték a központba. A fiókban tartható legmagasabb összeg 50 korona volt. Az ügyvitel intézkedik a megrongált könyvekkel kapcsolatos teendőkről, a más fiókból való kölcsönzés módjáról, a könyvek kötéséről és a könyvek felállításáról”. „A fiókban a könyvek szerző vagy rendszó szerint betűrendben állítandók fel és pedig külön az ismeretterjesztő, a szépirodalom és az ifjúsági művek.” A legkurrensebb könyvek: „Egyes nagyon keresett, különösen az egy hétre kölcsönözendő könyveket külön állványon lehet tartani, a könyvtáros kezeügyében.” Az olvasótermi szabályokkal külön fejezet foglalkozik. Azt hiszem ennek a fejezetnek a leglényegesebb pontja : „A kézikönyvtárban levő könyveket mindenki szabadon használhatja.” Az utolsó rész foglalkozik a könyvek állománybavételével: „Minden beszerzett könyvről leltári cédula állítandó ki egy vagy két példányban, aszerint amint a könyv a raktárban marad vagy fiókba kerül” . Ez után a szabályzat pontosan leírja, hogy a leltárlapnak milyen adatokat kell tartalmaznia. A mai raktárlapoktól lényegében az különbözteti meg, hogy feltünteti, hogy a könyv milyen úton került a könyvtárba, tehát a szállító nevének rövidítése, vagy ajándék, vagy áthelyezés a központi raktárból. „Az egyik cédula a központi leltárba kerül, mégpedig balra húzva, ha raktárban, jobbra, ha fiókban van. A másik cédula az illető fiók leltárdobozába.” Ez által mindig tudták, hogy egy könyv melyik fiókban és hány példányban található. „A fiókkönyvtárak szabályzata” elsősorban az olvasók használatára készült. Beiratkozásnál minden olvasónak meg kellett vásárolnia 2 fillérért. A hót lapos kiadvány belső címe „Könyvtári szabályok a Városi Nyilvános Könyvtár fiókjai számára.” A szabályzat közérthető módon írja le az „Ügykezelés” olvasókra vonatkozó szabályait. A szerkesztő által különösen fontosnak ítélt szövegrészeket vastag betűkkel emelték ki. A könyvtári szabályok pontos betartását célozta, hogy „Olyan olvasókat, akik a könyvtári szabályokat nem tartják meg, a fiókvezetőnek jogában áll figyelmeztetni s ha ez nem 77
