A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Weisz Sándomé: A kezelési Szabályzatok története
Attól a pillanattól kezdve, hogy a könyvtár hivatalosan is nyilvános városi könyvtár lett, elengedhetetlenül szükségessé vált egy új szervezeti szabályzat kidolgozása az anyaintézet, a fiókok megnyitása után pedig egy ügyviteli szabályzat, a fiókkönyvtárak számára. Remete László a már idézett tanulmányában így ír: ,,A könyvtár irattárában fennmaradtak Szabó Ervinnek azok a szervezeti szabályzat tervezetei, amelyeket az ebben az irányban is intézkedő 1911. július 5-én 1392/911 számmal hozott közgyűlési határozat utasítása alapján készített, 1912—1917 között. . .” Az alábbiakban idéznénk az általunk leglényegesebbnek tartott paragrafust: ... A3. § kinyilvánította, hogy a könyvtár ezután nemcsak a városi hivatalnokok, hanem a lakosság minden rétegének szükségleteit kielégíti és e célból „központjában főként a társadalmi tudományok körére szorítkozó tudományos gyűjteményt tart fönn a városigazgatás irodalmának különös hangsúlyozásával, az ismeretterjesztő és szórakoztató irodalmat pedig a fiókkönyvtárak, kölcsönző és letéti állomások útján terjeszti. Külön gyűjti központjában a Budapest városára vonatkozó irodalmat.”5 6 1914-ben adták ki ismét a teljesen átdolgozott ,,Űtmutató”-t, „Útmutató a központi könyvtár használói számára 1914.” címmel.0 A fiókkönyvtárak megindításához szükséges legfontosabb kiadványokat: a „Minta- jegyzék városi nyilvános könyvtárak számára”, a „Fiókok ügykezelése”7 és „A fiókkönyvtárak szabályzata”8 c. füzeteket a fiókközpont vezetésével megbízott Madzsar József állította össze. Ez utóbbi csak 1915-ben jelent meg. A „Fiókok ügyekezlése” kőnyomatos kiadvány, hiszen csak belső használatra szánták. Az első része: I. Ki kaphat könyvet? címmel meghatározza a beiratkozás módját, erősen hangsúlyozva a gyerekek olvasási lehetőségének biztosítását: 3. „Minden budapesti nyilvános iskolába járó kiskorú, ha iskolájának egy tanárától vagy tanítójától ajánlást hoz”. Ez a fejezet pontosan megszabja a beiratkozási díjat, a kikölcsönözhető könyvek számát, a könyvek meghosszabbításának módját, a késedelmi díj összegét. Jelentős az a tény, hogy a szabályzat fontosnak tartja a pedagógusok olvasását: olvasójegyükre rávezetik a megkülönböztető „T” jelet, melyet az általuk kölcsönzött könyvek könyvkártyáira szintén ráírnak és számukra négy hétre kölcsönzik a műveket. Sőt szünidőben „Szünidei kölcsönzésnél a sorszám elé S betű írandó és az ilyen könyvkártyák 8 hetes lejáratra osztandók be.” Az ügyviteli szabályzat pontosan meghatározta a könyvek előjegyzés-módját, a késedelemben levő olvasók felszólításának idejét, módszerét. Az olvasók perlését már ebben az időben is központilag végezték. Érdekes gyakorlat volt: „Mindazon könyveket, amelyeknek értéke kötéssel együtt két koronánál nem magasabb, a kölcsönző az ár megtérítése fejében megtarthatja. A könyv ára a könyvkártyán kitüntetett érték. A kölcsönző megkívánhatja, hogy az esetleg már használt, piszkos példány helyett a könyvtár újat adjon. Két koronánál nagyobb értékű könyveket csak kivételesen lehet ilyen módon megtartani, ha arra a könyvtáros külön engedélyt ad. Ilyen engedély nem adható ... olyan munkákra, amelyek nincsenek rendes könyvárusi forgalomban és antikvárius útján is nehezen szerezhetők meg .. . “Ez utóbbi követelmény az állomány védelmét szolgálta. A fiókok naponta statisztikát készítettek a kikölcsönzött könyvekről és a hónap végén jelentést készítettek róla a központ számára. Külön fejezet foglalkozik a pénzkezeléssel. „A hivatalnok a központtól darabszám szerint veszi át az intő nyomtatványokat és levelezőlapokat, a kölcsönzőnek és a jótállónak küldendő ajánlott leveleket, az intésdíj nyugtákat, valamint az előjegyzési levelezőlapokat, kölcsönződíj bélyegeket és postabélyegeket is.” 5 Remete László id. müve 100. 1. 6 Útmutató a központi könyvtár használói számára. Bp. 1914. (Szfőv. háziny.) 43. 1. 1 t. 7 Fiókok ügykezelése. Bp. 1913. Városi Nyilvános Könyvtár. 2 1. (Kőnyomat.) 8 A fiókkönyvtárak szabályzata 1915. (Bp. 1915.) Városi Nyilvános Könyvtár. 7 1.