A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971

Remete László: Ismeretlen Szabó Ervin dokumentumok

Csókolok és ölelek mindenkit, szeretettel ölel — fiad Ervin”. (A levél végén említett Pór Ödön Szabó Ervinnek a századeleji munkásmozgalomban ugyancsak szerepet játszott egyik unokatestvére volt, Rómában élt.)

A soron következő három levél közel hat esztendővel később kelteződött, 1907 februárjából valók. Drezdában írta őket a központi pályaudvar melletti Grand Union Hotel papírján. 1906 végén, mint tudjuk, elhatalmasodott betegsége miatt vett ki hosszabb szabadságot a Fővárosi Könyvtárban, amelynek 1904 óta volt vezetője. A családi információ (unokahuga, Polgárdi Ágota) szerint barátja, gróf Batthyány Ervin anyagi segítségével külföldön, Olaszországban, Észak Afrikában keresett gyógyulást, de a melegebb tájakon állapota tovább rosszabbodott, szemtuberkulózisa súlyosbodott és állandó fejfájással kínozta. 1907 elején Olaszországból Münchenbe utazott, ahol egy napig „Mérayval” (valószínűleg a Huszadik Század egyik legtermékenyebb szerzőjével, Méray-Horváth Károllyal) volt együtt, onnan ment át Drezdába, hogy az akkor európai hírű Gössel doktorral kezeltesse magát. Ez utóbbi részleteket már Drezdából február 11-én írta meg édesanyjának. Ekkor már bevallotta, hogy betegsége előzőleg nagyon kínozta, de időközben enyhültek fájdalmai. Javulását Gössel doktor természetes kúrájának tulajdonította, ami lényegében napi masszázsból, valamilyen gyógyvizes borogatásnak a szemére helyezéséből és szigorú diétázásból állott. Lehetővé vált, hogy a drezdai operaház előadásait is megtekintse, ami „rendkívüli gyönyörűséget szerzett” és éjszakai pihenésére is jótékony hatással volt. Február 16-án, tehát öt nappal utóbb arról biztosította édesanyját, hogy nemcsak a tőle kapott levelet tudja jól elolvasni, hanem az újságokat is. „Nyugodt lehetsz, hogy nem tévesztem meg önmagamat állapotomat illetően. Továbbra is jól érzem magam... a teljes javulás hosszú ideig tart.” Február 23-i, tehát harmadik írásában már a drezdai kúra befejezésének időpontját is jelzi: március 9-én elutazik Drezdából, a bécsi orosz emigráns Klatschko-család egyik tagját, Linát fogja felkeresni Kaadenben, majd Bécsen át március 13-a körül érkezik haza.

„Tegnap este egy gyűlésre akartam menni, de borogatással szememen elaludtam. Holnap, vasárnap a két órás utazással elérhető Lipcsébe kirándulok egy orosz házaspárral, a Max Kiinger kiállítást keressük fel” — írta iménti, február 23-i levele végén. Szinte bizonyosan az orosz emigráns szociálforradalmár Pavel Tyeplovra és feleségére vonatkozott utóbbi utalása. Az 1968-ban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadásában megjelent „Szabó Ervin 1877— 1918” című emlékalbumban közöltem az orosz házaspárt ábrázoló és a Párttörténeti Intézet Archívumában őrzött fényképet, amely talán éppen ekkor, 1907- ben készült. (Max Kiinger a századforduló egyik legismertebb és legtöbbet vitatott német újító szobrászművésze volt.)

Három évvel később, 1910 nyárutóján ismét külföldön tartózkodott, ekkor munka és pihenés céljából. Utjának állomásait édesanyjához írt öt ekkori leveléből, illetve lapjából követhetjük nyomon. Az elsőt az ausztriai Fehringből augusztus 8-án az ugyancsak ausztriai Hartbergbe küldte. Édesanyját előzőleg Hartbergbe kísérte üdülni, majd tovább utazott és eközben adott Fehringből életjelet. Lapjában sürgette édesanyját, hogy a nyaralás kényelméhez szükséges dolgokat (papucs, „Maggi kockák” stb.) vásárolja meg magának.

1910. augusztus 10-én már Düsseldorfból intézett hosszabb levelet, benne a német iparvidék (számára is meglepetést jelentő) fejlettségéről adott élménybeszámolót: „Néha úgy érzi magát az ember a vasúton, mintha egyetlen városon át utazna, oly sűrűn követik egymást a városok, a gyárak. Nem gondoltam volna, hogy Németország ilyen nagyszabású. Mégis örülök, hogy rövidesen egy határral odébb lehetek”. Nem részletezte, miért érzi magát rosszul a vilmosi Németországban. Saját egészségi állapotáról nyugtatta meg azután édesanyját, majd megemlítette: „Ledereréknél nagyon kellemes napot töltöttem”. Nem kétséges, hogy unokafivéréről, Lederer Emilről, a neves szociológusról van szó, aki Max Weber munkatársa, az Archiv für Sozialwissenschaft. . . szerkesztője, heidelbergi professzor volt. (Lederer a hitleri Machtergreifung után 1933-ban New Yorkba emigrált, 1939-ben bekövetkezett haláláig ott volt szociológia professzor.)

68