A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Remete László: Ismeretlen Szabó Ervin dokumentumok
Szabó Ervin Essenben, Kölnben majd Brüsszelben intézte programba vett feladatait ezekről leveleiben csak futólag tett említést. A Ruhr-vidékről Brüsszelbe utazott. Legközelebbi levelét augusztus 20-án az Ostende melletti Middelkerke nevű tengerparti üdülőhelyen keltezte, ahol néhány napot pihent. „Szívesen maradnék, de hasznosabb, ha fülemet angol környezetben szoktatom az angol nyelvhez” — jegyezte meg, kérve édesanyját, hogy válaszát már londoni címére küldje. Angliában több mint három hetet töltött. Augusztus 21-e körül utazhatott Londonba, ahonnan szeptember 11-i lapjában már hazatérésének programját ismertette: Hamburgban két napot fog tölteni: Brémában egyet, Berlinben három-négy napot, további egyet Drezdában és Bécsben. Indulása előtt azonban még Angliában is van kötelezettsége: Sheffieldben a lap befejezését követően tesz látogatást — írta Londonból. Nem kétséges, hogy angliai tartózkodása alatt az ottani trade-unionista mozgalmat is tanulmányozta. Könyvhagyatékában számos 1910-es kiadású trade-unionista röpirat maradt, amelyeket bizonyára ekkor kapott vagy vásárolt Londonban. (L. Remete L. : Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban. = A Főv. Szabó E. Kvt. Evkve 1964—1965-ös és 1966—1967-es évf.-ai.) Útja azonban mégis a Fővárosi Könyvtár jövője szempontjából lett döntő fontosságú, mert ezúttal, a helyszínen tanulmányozhatta az angol „public library” rendszert, amelynek addig irodalmi források alapján volt magyarországi propagálója. Az Angliában megismert eredményeket a Fővárosi Könyvtár naggyá fejlesztéséért 1910-től folytatott küzdelmében kitűnően hasznosította. „Hamburg, 1910. szeptember 18.” — ez a következő írás keltezése. Túlnyomórészt családi ügyeket tárgyalt benne, Ida nevű húga elhelyezkedési esélyeit, a József utca 2. alatt bérelt új lakással kapcsolatos gondokat. Főként a lábait fájlaló édesanyja egészsége miatt aggódott. A gondot az okozta, hogy az új lakás magasan volt, liften pedig csak felfelé lehetett menni. Zárósoraiban az általa Észak Velencéjének nevezett Hamburg szépségét, érdekességét dicsérte. Két év múltán, 1912. július 17-én, illetve 21-én megint külföldről, Belgiumból írt édesanyjának. Ezek a dokumentumok nemcsak az általa vezetett Fővárosi Könyvtár története, hanem egyetemes könyvtártörténeti szempontból is figyelmet érdemelnek: „Tegnap délután könyvtári ügyekben tárgyaltam, késő este lett. . .” Ezt tulajdonképpen men- tegetődzésnek írta, mert hozzátette, hogy későn este nem kapott levelezőlapot Brüsszelben, nem tudott aznap írni. Más forrásokból kiderül, hogy ekkoriban a decimális rendszer brüsszeli változata 3-mal jelzett társadalomtudományi szakának a Fővárosi Könyvtár által végzendő átdolgozásáról tárgyalt, és egyezett meg Paul Otlet-val a brüsszeli Institut International de Bibliographie főtitkárával. (L. Remete L. : Szabó Ervin és a decimális rendszer. = A Könyvtáros, 1968 szeptember.) Levele alapján most már szinte órányi pontossággal rögzíthetjük a tárgyalás egyik dátumát. Vidám hangulatú írásban számolt be négy nappal később, 1912. július 21-én a belga tengerparton levő Knocke sur Merből ottani pihenéséről, amelytől megerősödését remélte. Elragadtatással szólt a tengerben lubickoló gyermekseregről. A levél családi vonatkozású részében jegyezte meg: ,,A grófné feltétlenül Angliába akar utazni, tehát aligha tér vissza augusztus előtt. Mindenesetre idejében fog Téged értesíteni.” (A levél e része gróf Batthyány Ervin, Szabó Ervin anarchista elvbarátja édesanyjára vonatkozott. A boríték címzéséből is tudjuk, hogy Szabó Ervin és édesanyja ekkor Batthyányók gellérthegyi (Kelenhegyi út 28.) villájában laktak. (A fentebb idézett Polgárdi Ágota is emlékezett arra, hogy Bat- thyányék lakást biztosítottak villájukban Szabó Ervinnek, szembetegsége miatt külön szobát bocsátottak rendelkezésére, amelyet megfelelően el lehetett sötétíteni.) A befejező sorokban jelezte Szabó Ervin, hogy a belga üdülőhely környékén levő több régi belga várost akar még meglátogatni. Újabb kétesztendős szünet után 1914. február 6-i postabélyeggel kétsoros Bécsből küldött levelezőlap jön soron. Szövege mindössze ennyi: „Déli 1 óra. Eddig minden jól ment”. 1914. július 3-ról Riminiből egy közös fotó maradt fenn Jászi Viktorral és Madzsar 69
