A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1970-1971
Sz. Richlich Ilona: Fiatal olvasók természettudományos érdeklődésének vizsgálata egy kerületi könyvtárban
FIATAL OLYASOK TERMÉSZETT UD031ÁN YOS ÉRDEKLŐDÉSÉNEK VIZSOÁLATA EGY KERÜLETI KÖNYVTÁRBAN ,,A természettudományok a természetre vonatkozó mindennemű ismeretek tudományos rendszerei. Mivel a természetben nincs más, mint a mozgó anyag, a természet- tudományok lényegüknél fogva dialektikus materialista jellegűek. Materialista jellegűek, mert tárgyuk az anyag, dialektikus jellegűek, mert az anyagtól elválaszthatatlan mozgással, a természet változásaival illetve fejlődésével foglalkoznak.”1 A természettudományok társadalmi funkciója a természet tanulmányozása, objektív törvényszerűségeinek feltárása és gyakorlati alkalmazásuk módszereinek kidolgozása. A marxizmus összefoglalván az emberiség történelmének tanulságait, megállapította, hogy a természettudományok közvetlen kapcsolatban vannak a termeléssel. Ez a kapcsolat kétoldalú: a tudomány nem fejlődhet a termelés, a technika nélkül, a technika viszont — attól fogva, hogy tudatosan kezdett alkalmazni fizikai, kémiai, biológiai folyamatokat — nem lehet meg a természettudományok nélkül. A tudomány egyetemesen mint közvetlen termelőerő kezd hatni, az ipar teljes egészében „a tudomány műszaki alkalmazásává” alakul át. „Az átfutási idő a tudományos felfedezéstől a gyakorlatba vitelig átlag 5—10 évre csökkent, de van példa 2 — 3 éves átfutási időre is. A tudomány felfedezései ipari realizálásuk révén mélyrehatóan és gyorsan megváltoztatják az emberek széles rétegeinek életmódját, s egy emberöltő alatt két —három ilyen mélyreható változás is várható.”1 2 A korszerű technika, és különösen annak legmagasabb foka, az automatizálás, a tárgyakba való nagy beruházások mellett kényszerítőén szükségessé teszi az emberbe való beruházás nagy mértékű növelését. Az emberek széles rétege képességeinek a fejlesztése és tudásának növelése ma már lényeges tényezője a gazdasági növekedésnek. Aligha túlzók azok a nézetek, melyek szerint ma a technológiai és gazdasági fejlődés ütemét végső soron a különböző szinten dolgozók képzettsége szabja meg. Gyárak építésére és fejlesztésére fordított beruházások növelése csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha megelőzi ezt az „emberekbe való beruházás”: általános műveltségük és szakképzettségük szintjének növelése. A közoktatás és szakoktatás ma már — és a jövőben még inkább — nemcsak áttételek révén hat, közvetlenül is. Az iskolai oktatásban nagy arányú hangsúlyeltolódás következett be a természet- és műszaki tudományok felé, az egykori „humán műveltségű embereszmény” egyre inkább átadja helyét a sokoldalúan képzett, az ismeretek gyarapítását soha be nem fejező ember típusának. Az önképzés hangsúlyozottabbá válik már az iskolai keretek között is, de azon túl még inkább, — végül is permanens jellegűnek nyilváníthatjuk. Az önképzés egyaránt vonatkozik az általános és szakműveltség állandó emelésére, és ki kell hogy terjedjen a fejlett, vagy fejlődő társadalom minden tagjára. Ezt a célt szolgálják az iskolarendszerű 1 Erdey-Grúz Tibor: Filozófiai tallózás a természettudományokban. Bp. 1965. Kossuth Kiadó. 8. 1. 2 Erdey-Grúz Tibor cikke. Népszabadság 1971. február 27. 150
