A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Szabó Ervin (1877-1918)
járók volnának. Népies könyvek, a nép számára lepárolt irodalom, a gazdasági, társadalmi, politikai, vallási küzdelmek „kényes” kérdéseivel szemben a pártatlanság hazug mezébe öltözködött és elavult tudomány — szóval, amolyan szellemi gyámság alatt állóknak szánt szegényházi koszt: ez a régimódi népkönyvtárak anyaga és programja.” Felejthetetlenül szép hasonlatában a népkönyvtárakról azt írja, hogy azok olyanok, mint a katonai nagygyakorlatok után a paraszt vetése: a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó uralkodóosztály pusztító hadjárata itt is minden értéket könyörtelenül letarolt. A népkönyvtárak a belenyugvásra, a változtathatatlanságra, a meglevő társadalmi viszonyok tiszteletére nevelik olvasóikat, kiölik belőlük a lázadás, a változtatniakarás szellemét. Meg kell szüntetni a könyvtáraknak ezt a funkcióját és létre kell hozni a közművelődési könyvtárhálózatot, amely a valódi szellemi értékek közvetítője lesz. Ady Párizs kultúrmagasságában döbbent rá a hazai állapotok kisszerűségére; Szabó Ervin az angolszász könyvtárakat szembesítette a mieinkkel és az összehasonlítás lehangoló volt; szellemi iszap, mocsár, posvány. Ezen feltétlenül változtatni kell. A marxista Szabó Ervin nemcsak magyarázta a magyar könyvtárügy helyzetét, hanem harcolt annak megváltoztatásáért is. „Minden meggyőződés annyit ér, amennyit hirdetője a maga cselekvésével valóra vált.” Egyik tanulmányában Goethe-t idézi az elméleti célkitűzés és a gyakorlati megvalósítás elválaszthatatlan egységéről: „Nem elég tudni, alkalmazni is kell, nem elég akarni, cselekedni is kell!” Szabó Ervin világosan, mindenki számára érthetően fogalmazta meg a közművelődési könyvtárak feladatát: a legtöbb embernek a legjobb könyveket kell közvetíteniök. „A nép könyvtárainak nem lehet más céljuk, minthogy a nép szükségleteit a művelődés és szórakozás iránt szolgálják. Vagyis a tudomány köréből azt kell nyújtaniok, ami a munkásság gazdasági, társadalmi és politikai törekvéseivel és harcaival közvetlen vagy közvetett vonatkozásban van. . . és tudományos perspektívát nyit a jövőre!” Szabó Ervin a könyvtárban, elsősorban a fővárosban megvalósítandó központi könyvtárban, nem „csak” könyvkölcsönző és helybenolvasási lehetőséget biztosító intézményt látott, hanem sokirányú tevékenységet kifejtő, egyetemes kulturális intézményt is. Minden oldalról meg kell környékezni az embereket, hogy a jóért, az igazért, a szépért lelkesedni tudjanak. A sokfajta kulturális tevékenység azt eredményezi, hogy a különböző témák, művészeti, tudományos, politikai, ideológiai és egyéb kérdések iránt érdeklődő emberek megtekintik vagy részt vesznek a könyvtár rendezvényein, tehát felkeresik az intézményt és akkor már a könyvtárosok feladata, hogy a látogatót olvasóvá neveljék. Gazdag, változatos programot kell biztosítaniok, a könyvtár vonzóerejét állandóan tágí- taniok kell, hogy különböző céllal minél több ember lépje át a könyvtár küszöbét. Szabó Ervin több tanulmányában részletesen foglalkozott a példakép, az USA nyilvános könyvtárainak szolgáltatásaival. Általános-, kézikönyvtár-, újság- és folyóiratolvasótermek állanak az érdeklődők rendelkezésére. A kutatók számára külön dolgozó- szobát biztosítanak. A könyvraktárak egy részében az olvasók szabadon válogathatnak a könyvek között. Kéziratosztállyal is rendelkeznek. A törvények és a rendeletek megtekintésére külön osztályt létesítettek, ahol az állami formanyomtatványok is igényelhetők. A gyermekosztály kölcsönző-, olvasó- és rendezvények számára létesített termekből áll. A vakok részére kölcsönző-, olvasó- és felolvasó termeket biztosítottak. A zeneosztálynak hangversenyterme is van. Tágas termekben rendezik a képzőművészeti kiállításokat, amelyeknek anyagát gyakran változtatják. Állandó múzeumi termekkel is rendelkeznek, amelyekben természettudományos gyűjteményeket mutatnak be. Az előadótermek, a fotólaboratórium, a nyomda és a könyvkötészet szerves részét képezi a könyvtárnak. A látogatók számára étkezőhelyiséget is biztosítottak. „S miként a szabad tanításhoz mindenütt hozzákapcsolódnak a művészeti produkciók, mert nagy propagatív erejük van az oktatás szempontjából is, úgy a könyvtárakba is beköszöntött a művészet. 7
