A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Ecsedi Klára: A fiatalok filozófia iránti érdeklődése egy kerületi könyvtárban

a fiatalok, mi a filozófia, csak különböző okoknál fogva eljutnak odáig, hogy megpróbálnak tájékozódni. — Minőségi változást a filozófia oktatás minél szélesebb körű bevezetése hozhat — már az eddigiek is azt bizonyítják —, mert összehasonlíthatatlanul nagyobb az így helyes irányba elindulok száma, és a célhoz érők is feltétlenül többen lesznek. Reméljük, hogy a jövőben ehhez — nem kiemelt, hanem állandó feladatként — a könyvtárosok is hathatósabban hozzájárulhatnak majd, hiszen az érdeklődés tudatos irányítására is nagy a lehetőség e közegben.

Könyvtárunk fiatal, filozófia iránt érdeklődést eláruló olvasói között — már csak kis számuk miatt is — nehéz lenne foglalkozás szerinti vagy bármilyen más szempont szerinti csoportokat megkülönböztetni. Nagyrészt munkás származásúak; a különböző iskolatípusokhoz tartozó fiatalok nem különböznek döntően műveltségi szintjük tekintetében, és a dolgozók között is sok a középiskolát végzett. A határok tehát elmosódnak, s a nagyfokú műveltség viszonylagos hiánya pozitív lehetőséget is rejt: az átlagosnál nevelhetőbbek, befogadásra képesebbek, kevesebb köztük a polgári szellemi áramlatok hatása alá került gyerek. (Egyébként a tapasztalatok szerint a lányok — talán mert jobban kötődnek a szorosan vett tananyaghoz — kevésbé árulnak el világnézeti kérdések iránt érdeklődést.)

Az eddigiekben vázolt veszély, az érdeklődő fiatalok polgári irányzatok befolyása alá kerülése mindenesetre az egyik lehetséges változat, és elég sokáig nem volt rendszeresnek mondható ellensúlyozó erő. A legutóbbi évek fejlődése azonban már új helyzet kialakulását Ígéri. Maga az alapképlet is új; s könyvtári tapasztalataink lényegében egybeesnek az országos tapasztalatokkal: ,,... döntően megváltozott — és tovább változik — a fiatal munkások helyzete a diákokhoz, értelmiségi fiatalokhoz mérten is, továbbá változik e rétegek közötti objektív és szubjektív viszony. Ezt a megváltozott viszonyt a műveltségi és kulturális színvonal csökkenő különbségén is mérhetjük. . . ”14 — s ez az új helyzet az oktatás jóval szélesebbé vált hatósugara miatt is óriási lehetőségeket kínál.

A műveltségi határok változásáról a könyvtárosok is meggyőződhettek: az eddigi, csaknem általánosnak tekinthető könyvtári tapasztalat pl. az volt, hogy az ipari tanulók egyáltalán meg sem próbálkoztak filozófiai irodalom olvasásával (legfeljebb a vallással kapcsolatos könyvre volt igényük). Mivel azonban a KISZ marxista diákakadémiája a középiskolásokon kívül az ipari tanulók számára is adott lehetőség, ennek hatása már konkrétan jelentkezett; — más kérdés az, hogy milyen eredménnyel birkóztak meg akár a szerényebb színvonalú szakirodalommal is. Az ugyanis általában megfigyelhető, — az alacsonyabb műveltségi fokon álló ipari tanulóknál pedig különösen, — hogy most felébredt érdeklődésük nem következett szervesen eddigi érdeklődési körükből; nem egyedül álló a Cooper, Dékány-könyvek színvonalán olvasó fiatal, aki mostmár eddigi kedvencei mellett megpróbálkozik filozófiai irodalom olvasásával is. (Ilyen szakadékokat egyébként eddig is megfigyelhettünk a spontán igény szerinti olvasmányok és például az iskolai kötelező irodalom színvonala, szellemi erőfeszítést igénylő volta között. Ezen ellentmondások feloldása tehát nemcsak e téren sürgető feladat, s a korszerű műveltségeszmény gyakorlati megvalósításának szükségességére figyelmeztet.)

Az érettségizett szakmunkások, a szakközépiskolát végzettek eleve sokkal igényesebbek önmagukkal szemben (még akkor is megfigyelhető ez, ha tanulóéveik alatt kissé szomorú képet kaptunk szellemi igénytelenségükről). Valami remény tehát van arra, hogy megpróbálják önerőből, illetve a társadalom kötetlen művelődési lehetőségeit felhasználva, pótolni műveltségük, így filozófiai műveltségük hiányait is. Ez a hajtóerő, még a mi maximális erőfeszítéseink mellett is, elenyésző marad azonban ahhoz az ugrásszerű fejlődéshez, nagyerejű lökéshez viszonyítva, melyet valamennyire is szervezett, rendszeres oktatási forma megléte esetén tapasztalunk. Amit sem a sok helyütt (iskolákban, munkahelyeken) működő KISZ vitakörök, sem az osztályfőnöki órák, sem egyéb lehetőségek nem tudtak biztosítani, tudniillik, hogy szélesebbkörű, tartós érdeklődést ébresszenek a fiatalokban világnézeti problémák iránt, azt a néhány éve, szintén a KISZ szervezésében néhány kerületben már működő marxista diákakadémiáJc elérték.

203