A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Ecsedi Klára: A fiatalok filozófia iránti érdeklődése egy kerületi könyvtárban

A három féléves, jó tanulók, illetve KISZ-vezetők számára heti három-három órában tartott előadás, illetve szeminárium, félévkor vizsgákkal, elég nagy megterhelést jelent a tanulóknak, de aki nem riad vissza a túlzott elfoglaltságtól, rendkívül büszke a részvételére; és a részt nem vevőkre továbbgyűrűző hatás is észrevehető. Sikerének titka többek közt abban is kereshető, hogy a fiatalok úgy érzik, felnőttként kezelik őket, és hogy aktívan vehetnek részt a nehéz feladatok sikeres megoldásában. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tapasztalat is, hogy még a szabadegyetemi előadások sem vonzzák őket annyira, viszont a város bármely végére eljárnak egy — megfelelő tekintélyű tanár által vezetett — szakkör kévéért, hiszen itt nemcsak vitatkozásra nyílik alkalom, hanem a tematikát is közösen állítják össze.

Meggyőződésünk tehát, hogy feltétlenül pozitív, semmi más módszerrel nem pótolható eredménye lenne az általánosan bevezetett világnézeti oktatásnak: fiatal olvasóink nagyrésze is úgy vélekedik, hogy nem minden tanulót érdekelne ugyan, de ez minden tantárgyra érvényes, és tapasztalataink szerint, ha egy értelmes fiatal elkezdi, — akár érdeklődés nélkül is, — a filozófiai irodalom olvasását, előhb-utóbb kedvet kap hozzá, márcsak hiúságból is. (Egyik középiskolásunk például — feltehetően elsősorban jó fellépése, aktivitása, spontán pozitív hozzáállása miatt KISZ-vezető — eleinte hangoztatta, hogy őt az elmélet nem érdekli. Mégis — ha már jár a diákakadémiára — elvitte Selsam: Mi a filozófia ? c. könyvét. Utóbb kiderült, annyira tetszett neki, hogy kölcsönadta. Amikor pedig egy váratlan betegség egy-két hétre ágyhoz kötötte, nem lankadó kitartással, gondosan és figyelmesen végigolvasta az Egyetemes filozófiatörténet-et.

Ügy tűnik tehát, elsősorban így lehet olyan rendszeres és tudatos világnézeti tájékozottságot szerezni, amely szilárd állásfoglalásra teszi képessé napjaink igen sokféle hatásnak kitett fiataljait, mind elméleti, politikai, mind gyakorlati-etikai-életmódbeli, sőt divathatásokból eredő problémák jelentkezésekor. A fiatalok nagy részére ugyan természetes- ösztönös jószándék és befogadókészség jellemző, ezzel azonban nem elégedhetünk meg. A probléma megoldása, a legszélesebb rétegek tudatos marxistává válása: a társadalom érdeke, és a serdülők elméletileg bizonyítható és a gyakorlatban tapasztalt ilyenirányú nevelhetőségét nincs jogunk figyelmen kívül hagyni. A könyvtári eszközöket véleményem szerint (részben a könyvkiadás közbeiktatásával), az oktatás útján felébresztett széleskörű igény megfelelő kielégítésére kellene elsősorban koncentrálni, felhasználni, — egyéb igényfelkeltő módszerek és segédeszközök szerepe a nagy szétszórtság miatt másodlagos jelentőségű. (Aki viszont bármilyen régen is, valaha résztvett filozófiai oktatáson, mint egy- egy 70 éves és 40 éves olvasónk is bizonyítja, egész életében nosztalgiát érez a filozófiai irodalom olvasása iránt, és alkalmanként megkísérli a hiányok pótlását.)

Az oktatás módszereinek természetesen szem előtt kell tartania az új követelményeket: valóban a gondolkodási készség kifejlesztésére törekedni elsősorban, az alapműveltség tényezőinek gondos kiválasztása mellett a fejlődőképességet, a tanulási képességet biztosítani, komplex érdeklődést kialakítani — az egyes tantárgyakban, pl. a matematikában is jelentkező modern, gondolkodási készséget kifejlesztő módszerek mellett meggondolni, milyen lehetőségek kínálkoznak még ezen kívül pl. a logikus, dialektikus gondolkodás általánosabbá tételére: hiszen ennek szükségessége nemcsak a mi problémánk kapcsán merül fel, de ott különösen fontos lenne, hogy a világnézeti oktatás-nevelés építeni tudjon több támasztópillérre is. A fiatalok érdeklődési köre ugyanis gyakran nagyon távol esik egymástól, komplex érdeklődés, mindenoldalúan fejlett műveltség és műveltségigény igen ritka, de annál becsesebb jelenség egyelőre. A konkrét, műszaki érdeklődésűek általában túlságosan közömbösek pl. társadalmi kérdések iránt, a humán-elvont érdeklődés gyakran zárkózottsággal párosul, és ritkán kapcsolódik természettudományos érdeklődéshez (ez pedig, tudjuk, a modern filozófia megértéséhez is nélkülözhetetlen lenne), sőt a gyakorlati társadalmi problémákhoz is csak igen lazán. Az agilis, társadalomban — közösségben — aktívan tevékenykedő, de az elvont gondolkodást nem kedvelő típus megnyerése a világnézeti nevelés szempontjából pedig különösen szerencsés lenne, hiszen a

204