A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Ecsedi Klára: A fiatalok filozófia iránti érdeklődése egy kerületi könyvtárban
A tapasztalat azt mutatja, hogy a középiskola elvégzése során az érdeklődőbb serdülők általában (kivétel például a kifejezetten mozgalmi múltú családba született fiatal olvasónk, de ellenpélda is akad) a nyugati szellemi divatok iránt legalább is érdeklődni kezdenek (ne feledjük, hogy itt komoly értékeket is találnak). A munkásszármazásúakra is érvényes tehát ez a megállapítás, a különbség legfeljebb annyi, hogy lassabban jutnak el a — valóban szellemi kalandot és gazdagodást is jelentő — polgári irodalomhoz, illetve irányzatokhoz. Például napjainkban az egzisztencializmus már nem számít újdonságnak értelmiségi körökben, szélesebb körben azonban még ma is „fel-felfedezik”, a munkásszármazású fiatalok is; viszont ők még egyáltalán nem vették tudomásul — tapasztalatunk szerint — például a strukturalizmus létezését, sőt egészen elenyésző kivételtől eltekintve a neotomiz- mus stb. is teljesen kívülreked látókörükön. Ez is kétoldalú probléma azonban, a „fertőzés veszélye”, ezzel a végső soron műveletlenséggel illetve tájékozatlansággal, nincs kiküszöbölve: a marxista tudatosságot minden szinten biztosítani kellene. Külön tanulmányt igényelne annak a kérdésnek részletes kifejtése — amelyet az alábbiakban csak érintünk — hogy a szocialista szépirodalom milyen mértékben kelti fel az érdeklődést a filozófia iránt (itt természetesen a marxista filozófiára gondolunk). Az ötvenes években jelentkező kultúrpolitika következményeként nem jöhetett létre etikai-filozófiai töltésű, igazi konfliktusokat feltáró széles irodalmi front, sőt az irodalmi őszinteség hiánya oda vezetett, hogy a valóban pozitív tendenciákat is kétkedéssel fogadták az olvasók, — s ennek hatását a gyakorló könyvtárosok tapasztalata szerint sajnos mindmáig nem lehetett teljesen leküzdeni, az utóbbi évek megváltozott kultúrpolitikája és művészete segítségével sem. A szocialista művészet, közelebbről az irodalom, a legoptimálisabb esetben is maximálisan a szocialista humanizmust és egyéb, főleg konkrét etikai tartalmakat közvetít irodalmi eszközökkel; a társadalomábrázoláson keresztül és olykor az ábrázolásmódon keresztül pedig a dialektikus szemléletmódot szuggerálja. A marxizmusnak a szinte tételszerűen, de szuggesztív művészi módszerrel és szinten való felbukkanása, felismerhetősége, amint az az egzisztencialista irodalom esetében például megfigyelhető — túlságosan ritka esetben fordul elő, inkább csak a „szocialista kiásszikusok”-nál (Gorkij, Solohov, Brecht vagy például a magyar irodalomban József Attila). Mindenesetre a művészetek nyújtotta eszmeiideológiai nevelési lehetőségek nem elegendőek a polgári dekadencia hatásának ellensúlyozására. És még egy fontos probléma jelentkezik. A szocialista irodalom — és általában az ideológia — a fent említetteken kívül is hátrányos helyzetben van, mert társadalmunk hivatalos ideológiájaként esetenként „kincstári módon” közvetítik ifjúságunk számára. A világnézetért való áldozatvállalás fokozza az eszmék vonzóerejét (az illegalitás küzdelmében ez is támaszt jelentett s jelent ma is nyugaton). Például: „Abból, hogy manapság sokkal egyszerűbb és kényelmesebb ateistának lenni, két ellenhatás következik. Az egyik lelki; az emberek szeretnek a gyengébbnek szurkolni, a másik: egy vallásos meggyőződés kimunkálása sokkal több munkával jár — következéskép »becsesebb« egy tanult, készen kapott nézetnél”.13 Megjegyzem: a materializmus szintén csak a közömbösség szintjén szerezhető meg kényelmesen, — a jelenség azonban mégis fennáll, és a módszerek jobb megválasztásának szükségességére, a kérdés bonyolultságára figyelmeztet bennünket. A serdülők esetében pedig ezt az ellenállást méginkább figyelembe kell venni: „A kifejlődő kritikai érzék bizalmatlanságot, kelletlenséget ébreszt bennük minden „fentről” megadott nézet ellen, a genezist és a lét értelmét illető kész megoldások elfogadása iránt. A kritikus ifjú értelem a különböző nézetek és meggyőződések összevetése és szembeállítása útján keresi a megoldást.” (Nowogrodzki; i. m. 171. 1.) Könyvtárosi tapasztalataim alapján mindezek ellenére, többekkel együtt az a szilárd meggyőződésem, hogy világnézetünk alapjainak oktatását mielőbb általánossá kell tenni a társadalom és az egyének érdekében; — számunkra pedig az a fenti probléma tanulsága, 201
