A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Kápolnai Molnár Ilona - Nagy Emilné: Földrajzi katalógusunk a decimális rendszer bevezetésétől napjainkig
katalógus a helynevek szerinti betűrendben adja a helyi vonatkozású műveket, ha egy helynév alatt nagy irodalom gyűlik össze, ez az anyag a tizedes osztályozás szerint van részletezve.”9 Az ilyenmódon létrejött betűrendes-, szak-, és földrajzi katalógus egységes rendszert képezve, világviszonylatban is modern volt és messze megelőzte hazai és fővárosi nagykönyvtáraink korszerűsített katalógusait. Az új katalógus számszerűségében is igen tekintélyes volt. A betűrendes katalógus 132 000 cédulája mellett a földrajzi katalógus ennek több mint egynegyedét, 36 500 cédulát tartalmazott mintegy 30 katalógusfiókban elosztva. Átlagban 15 cédulánként elhelyezett válaszlapok biztosították a könnyebb keresést.10 11 Az évi jelentések 1914-től kezdve pontosan beszámolnak az egyes katalógusok évi gyarapodásáról. A számadatok azt mutatják, hogy Szabó Ervin vezetése alatt a könyvtár földrajzi katalógusának állománya 1917 végéig csaknem kétszeresére (kb. 64 000) nőtt. Szabó Ervinnek 1912-ben készített munkarend tervezetéből is kiviláglik, hogy milyen fontosságot tulajdonított könyvtárunk nagynevű igazgatója a földrajzi katalógus gondozásának. Eszerint a betűrendes cédulák kéthetenkénti katalógusba sorolása után elsőként a földrajzi cédulák havonta történő berakását írta elő s csak ezt követően kéthavönként a szakcódulákét. E két utóbbi munkálatot mindenkor kvalifikált reference könyvtárosra bízta.11 A világháború utolsó éveitől kezdve, a szinte állandó személyzet hiány miatt, az évi jelentésekben többször találkozunk a cédulák besorolásának restanciájával. 1924-ben sor került a földrajzi katalógusnak a többi katalógussal való egybevetésére és a jelentés szerint megkezdték hiányainak pótlását.12 A katalógus cédula állománya 1927-ben már 124 000-re tehető. Gyarapodását a továbbiakban az 1939. évi jelentés adata is illusztrálja: a földrajzi katalógus 1914-ben, keletkezésekor, 30 katalógusfiókban elfért, 1939-ben anyaga 180-ból 225 katalógusfiókba került. A széthúzási munkálatok során a válaszlapok revíziójára is sor került.13 Az 1914-ben felállított földrajzi katalógusunk használtságál vizsgálva megállapíthatjuk hogy az erősen a könyvtárban való elhelyezésétől függött. Kezdetben, Szabó Ervin idejében, a Károlyi-utcai épületben a kölcsönző teremben állították fel, ahol könnyen hozzáférhető volt az olvasók számára. A későbbi években megjárta a referenceszobát, rendelőt, majd egy hátsó kis munkaszobában kapott helyet, ahová olvasók nemigen jutottak be. Az 1920 —30-as években nemcsak a kutatók, de a reference-könyvtárosok is szívesebben használták a közelükben levő nyilvános szakkatalógust földrajzi vonatkozású irodalom kereséséhez. A Wenckheim palotába való átköltözés (1931) és az akkori helybőség sem eredményezte, hogy a földrajzi katalógus nyilvánossá váljék, mert az új palotában is a közönség elől elzárt osztályozó szobájában kapott helyet. 1953-ban az eddig — mondhatni — csak „vegetáló” katalógus történetében döntő fordulat következett be. Az 1945 után beszerzett könyvanyag földrajzi jelzetű céduláit a decimális földrajzi alosztások sorrendjében és azon belül szoros szakrendben építették fel. A katalógust 180 fiókba rendezve válaszlapokkal látták el és 1953-ban végre újra nyilvánossá tették.14 A következő években a régi betűrendes szisztéma szerint tárolt, 1945 előtti cédulaanyagot is decimális alapra helyezve rendezték át és az 1945 utáni új anyag 9000 cédulájával egyesítve 1955-ben bocsátották az olvasók rendelkezésére.15 9 I. m. 1914. p. 54. 10 I. m. 1915. p. 31. 11 Szabó Ervin: Könyvtártudományi cikkei és tanulmányai. Bp., FSZEK, 1959. p. 308 — 309. 12 Fővárosi Nyilvános Könyvtár Értesítője, 1925. p. 10. 13 Fővárosi Könyvtár Évkönyve, 1939. p. 21. la Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve, 1954. p. 195. 15 I. m. 1955. p. 15. 159
