A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Uray Béla: Buda első közművelődési könyvtára. A 6. sz. kerületi könyvtár 50 éve - Kőhalmi Béla: Előszó
S a jó könyvtáros feladata nem az, hogy a könyveket kivegye-bevegye és a polcokon rendben tartsa, hanem sokkal több és szebb ennél: a könyvek elvezetése az olvasó leikéhez. Ez a könyvtáros igazi feladata, ahol a munka már felülemelkedik az egyszerű mechanikus és kezelési munkálatokon és szép szellemi munkává válik.”2 A Szabó Ervin Könyvtár vezetői 1945 után mindent megtettek annak érdekében, hogy a régi könyvtári-tisztviselői szemlélet helyett a Dienes László által megfogalmazott könyvtárosi szemlélet érvényesüljön. Fő célkitűzés volt, hogy a tömegek számára minél több kerületi könyvtárat létesítsenek. Az 1919-es proletárdiktatúra szellemében fogant és elindított kultúrforradalom méltó folytatásaként kezdődött az a hősi korszak, amely hivatva volt arra, hogy létrehozza a Szabó Ervin által megálmodott nagy fővárosi könyvtárhálózatot. * A 6-os könyvtárban a szűkös helyiség viszonyok és a szükséges felszerelések hiánya miatt azonban egyelőre csak igen lassú fejlődést mutatnak az 1946— 1950. évi statisztikai mutatók. A gyermek olvasók számára ekkor még nem volt kölcsönzés, pedig nagy szükség lett volna erre, tekintve a közeli iskolák tanulóinak állandó érdeklődését. A XI. kerületi tanács igazgatása alatt 1951. január 1. hatállyal a Szabó Ervin Könyvtár közművelődési hálózatát decentralizálták, ennek keretében a 6-os könyvtár is a XI. kerületi Tanácshoz került, az gondoskodott a könyvtár anyagi és személyzeti ellátásáról, politikai és kulturális irányításáról. Továbbra is központilag történt a könyvbeszerzés és a nyomtatványokkal való ellátás, a könyvtárak szakmai irányítása. Ezt követően 1953-tól a 6-os könyvtár is önállóan szerzi be a könyveket, megadott gyarapítási kereten belül. Ez utóbbi intézkedés mindenképpen pozitív hatással volt a könyvállomány öszetételére. Javult az állományfejlesztés, messzemenően figyelembe vehették a kerület igényeit, sajátosságait. A decentralizálás azonban jelentősen megnövelte a könyvtárvezetők munkáját, mert mindenütt nekik kellett elkészíteni a könyvtár évi költségvetését és állandóan figyelni annak felhasználását stb. Ez bizonyos mértékig az olvasószolgálati, a könyvtár tartalmi munkáját rövidítette meg. Másrészt viszont az 1951-es intézkedés pozitív hatást is gyakorolt, mert szorosabbá vált a könyvtár kapcsolata a kerület más kulturális intézményeivel, tömegszervezeteivel, igénybe is vehette ezek segítségét. A XI. kerületi Tanács jó gazdának bizonyult, igen gyorsan olyan jó viszony alakult ki a könyvtár és a tanács népművelési osztálya között, amely biztosította a könyvtár további fejlődését. Változás állott be a könyvtár vezetésében is. Rozgonyi Györgyné nyugalomba vonulása után 1951 végétől átmenetileg Bartosné Vásárhelyi Edit, utána rövid ideig Dávid Gyuláné, majd 1952—1953-ban Tordai György volt a könyvtár vezetője. 1952-ben a kerületi tanács újabb helyiségeket biztosított a gyűjtemény fejlesztésére, ahol több ezer forintos költséggel külön gyermekrészleget és olvasótermet rendezhettek be. Ezzel végre megoldódott a 6 éven át húzódó probléma a gyermekek is kölcsönözhettek korszerű körülmények között. A fejlesztéssel egyidőhen megindult a propagandamunka új olvasók szerzéséért, amely gyors eredményt hozott: számuk gyorsan emelkedett, s a nagyobb alapterületű intézmény is hamarosan szűk lett az olvasók számára. 1953. április 1-én újabb változás történt a vezetésben: e sorok íróját Uray Bélát bízták meg a könyvtár vezetésével. 1954-ben a kerületi tanács ismét jelentősebb hozzájárulással segítette a könyvtárat, felnőtt részlegét új bútorral és más fontos felszerelési tárgyakkal látta el. Az olvasókkal való szorosabb kapcsolatot erősítette, hogy 1954-ben létrehozták — a hálózatban talán A Tanácsköztársaság Könyvtárügye, 1919. június 1. 2 — 3. sz. 120
