A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Uray Béla: Buda első közművelődési könyvtára. A 6. sz. kerületi könyvtár 50 éve - Kőhalmi Béla: Előszó

zsoázia igyekezett a munkások tömegeit megnyerni a maga könyvtárai számára. Alig leplezett célja volt, hogy a munkásokat alacsony szellemi nívón tartsa. A munkások azonban hamarosan felismerték e szándékot, és bojkottálták ezeket az ún. „népkönyvtárakat” amelyek könyvállományát Szabó Ervin a következőképpen jellemezte: . e gyűjtemények könyvanyaga túlnyomórészt úgy van összeválogatva, mintha az olvasók valamifajta szellemi kiskorúak és az élővilágból kikapcsolt alvajárók volnának. Népies könyvek a nép számára lepárolt irodalom, a gazdasági, társadalmi, politikai, vallási küzdelmek „kényes” kérdéseivel szemben a pártatlanság hazug mezébe öltözködött és elavult tudomány — szóval, amolyan szellemi gyámság alatt állóknak szánt szegényházi koszt: ez a régimódi népkönyvtárak anyaga — és programja”.1

Szabó Ervin a fővárosi könyvtárhálózat megalapítója és kiszélesítésének bátor és következetes szószólója és harcosa az 1910-ben publikált, híressé vált Emlékiratában a közkönyvtárak feladatainak felsorolásában ezeket mondja: ,,.. .be kell vonnunk az ipari munkásságnak azon százezres seregét, amely ma tudatosan távoltartja magát a legtöbb — nem az ő kezdeményezéséből fakadt továbbképző intézménytől, majd így folytatja: .. .ma már nem csak a szervezett munkások, hanem a legtöbb szociálpolitikus is — idegenkedik minden olyan kultúrintézménytől, melyet csak szegény osztályok számára csináltak, amely ezért menthetetlenül lesüllyed a szegény osztályok konvencionális kultúr - nívójára, arra, amelyből haladottabb rétegei annyi véres áldozattal éppen felemelkedni akarnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásosztály elitjének könyvszükséglete semmivel sem alacsonyabb rendű, mint az ún. művelt osztályoké”.1 2

Szabó Ervin már 1910-ben következetes harcot indított a különböző egyesületi népkönyvtáraknak a városi könyvtárhálózatba való bevonásáért. Emlékiratában meghatározott programjának főbb pontjait a főváros törvényhatósága 1911. július 5-i közgyűlési határozatával fogadta el. Megindultak a tárgyalások a különböző egyesületi és népkönyvtárak társadalmi vezetőségeivel könyvtáraiknak a főváros könyvtárhálózatába való bevonása érdekében. Az egyesületi könyvtárak közül kiemelkedett a Budapesti (Budai) Könyvtár Egyesület, amelynek könyvállománya mind mennyiségileg, mint összetételét illetően a legalkalmasabbnak látszott arra, hogy nyilvános könyvtárhálózatba vonják be.2

Szabó Ervin a Budai Könyvtáregyesület vezetőivel már 1912-ben tárgyalásokat kezdett a terv konkretizálására. Ezekről a tanácskozásokról javaslatként a következőket írja a Fővárosi Tanács illetékes osztályához:

„A nagy nyilvános könyvtár ügyében készült Emlékiratban felvetettek alapján, hogy ti. a meglevő népkönyvtárakkal a puszta kooperáción is túlmenő viszonyt kellene létesíteni, — már régebben megindultak a tárgyalások a Budapesti (Budai) Könyvtáregyesülettel s ennek folyamán előzetes megállapodás jött létre az Egyesület és köztem oly értelemben, hogy az Egyesület átadja könyvtárát s azt mint külön fiókot a Fővárosi Könyvtár igazgatása alá bocsátja. Az Egyesület budai központi könyvtárában több, mint 20 000, fiókkönyvtáraiban kb. 10 000 kötet részben modern nyilvános könyvtári igényeket is kielégítő könyvanyag van. Minthogy pedig az Egyesület helyiséget és havi 500 korona segélyt kap a fővárostól, könyvanyagának a Fővárosi Könyvtárba való beillesztésével azt a célt szolgálnék, hogy a könyvtári kiadások lehetőleg egyesíttessenek, mert szétfor- gácsolásuk sokkal kevesebb kulturális hasznot hajt. A Budapesti Könyvtáregyesület az imént jelzett jelentékeny hatósági támogatás dacára ma azért sem képes kielégítő szolgálatokra, mert fizető tagjai egyre fogynak, de része van ebben az alkalmatlan elhelyezésnek is. Mivel pedig ezen az Egyesület saját erejéből segíteni nem tud, viszont pedig a főváros könyvtárpolitikájába beletartozik az, hogy a város különböző helyem fiókokat

1 A nyilvános könyvtár. A Deák Ferenc könyvtár felavatásához. Szabó Ervin helyreigazító sorai. Világ, 1913. XII. 30.

s Szabó Ervin: Emlékirat, 1910.

2 A Budapesti (Budai) Könyvtáregyesület 1891-es keletkezéséről és 1919-ig történetéről, 1. Gátiné Pásztor Mária tanulmányát a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1956— 1957. évkönyvében.

114