A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969

Remete László: A FSZEK a felszabadulás időszakában

Az előterjesztést a Fővárosi Könyvtár vezetőségének adták ki véleményezésre, de Vágfalvy, aki a nyilas könyvtárosok visszatérését nem kifogásolta, elsüllyesztette Kőhalmiék iratát, amelyre csak hónapok múltán készült el a Vágfalvy helyébe lépett Szentkuty Pál válasza.

1945 február 13-án Budán is megtört a fasiszták ellenállása, az egész főváros felszabadult.

A budai harcok a pestieknél is keményebbek voltak. A városrész még a pesti oldalnál is siralmasabb benyomást keltett, ami a budai fiókkönyvtárak állapotában is tükröződött, leginkább a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) úti 6-os könyvtár helyzetében. A fiók súlyos találatokat kapott, menthető könyvanyagát a Verpeléti út 5 számú épület házmesterének lakásába szállította két közelben lakó könyvtáros, Zsák Wilfried és Vértesy József. (Csaknem életükkel fizettek önkéntes buzgalmukért: egy német katonatiszt ellenállóknak nézte őket, az agyonlövetéstől csak egy másik, de ismerős katonatiszt közbelépése folytán menekültek meg.) A Krisztina körút 155. számú bérházat is, amelyben a 11-es fiók volt, annyira megrongálták a belövések, hogy az ott tartózkodás, a fiók használata egyelőre életveszélyt jelentett. Az előzőeknél valamivel szerencsésebb volt az óbudai Fő téren levő 8-as számú fiók, de ennek életrekeltéséhez is hosszú időre volt szükség.11

A Budán lakó könyvtárosok és könyvtárak helyzetére vetnek fényt Zsák Wilfried 1945 február 28-án ceruzával egy irkalapra vetett sorai, amelyeket minden valószínűség szerint még csónakkal juttattak el az akkor alig legyőzhető távolságban levő pesti oldalra, a könyvtár központjába. íme néhány sor ebből a kapkodva készült, mégis hivatalos aktává emelt levélből:

„Budán lakó könyvtári tisztviselők közül eddig a következők adtak életjelt magukról, illetve jelentkeztek nálam a 6. sz. fiókkönyvtár (XI. Verpeléti út 9.) könyvállományának megmentésére:

Vértesy József, Keszthelyi Erzsébet, Rozgonyi Györgyné, Ábrányi Boldizsár, Fancsaly Petronella... A fiókkönyvtári könyvállománynak cca 3/4 részét sikerült megmenteni, a helyiség széjjelbombázva, bútorok, polcok, berendezési tárgyak, valamint leltár, katalógus részben tönkrement. Várjuk a mielőbbi intézkedést központi berendelésünk ügyében. . . ”11 12

A hevenyészve készült levélhez távirati stílusban több utóiratot fűzött Zsák Wilfried: „Felkeresendő Zsák Ottó öcsém, Angyal utca 9. Ж van Reichellel ? A 3-as sz. fiók épségben maradt-e ? Horváthné takarítónő ?” stb.

Zsák Wilfried levelének hangvétele a Fővárosi Könyvtár beosztott munkatársai nagy részére volt jellemző. Első gondolatuk a könyvtár megbénult hálózatának életrekeltése volt a felszabadulás pillanatában. Zsák Wilfried még Szabó Ervin igazgatása idején (1912-ben) került a könyvtárba. Az ellenforradalom fölülkerekedését (1919 augusztus) követően kisebb fegyelmi után tőle telhetőén alkalmazkodott a politikai viszonyokhoz, 1924-ben rábízták a Szörényi úti 3-as könyvtár vezetését, 1945-ben mindenekelőtt e fiók és ottani munkatársai Reichel (utóbb Bánk) Ferenc és Horváthné takarítónő sorsa érdekelte. Hozzá hasonlóan gondolkodott sok más könyvtári dolgozó. Politikai fontolgatások rendszerint nem játszottak szerepet náluk, bár történeti távlatból hozzátehetjük, hogy a cselekvési láz önmagában is politikai állásfoglalás volt. Hiszen a leginkább „apolitikusak” is tisztán láthatták, hogy új korszak kezdődött a fasizmus katonai vereségével, a régi és nemcsak a nyilas állam- és városvezetők eltakarodásával, az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásával, Magyarországnak a Szovjetunióval kötött fegyverszüneti szerződésével, a demokratikus pártok, közöttük a Magyar Kommunista Párt színrelépésével, azzal, hogy a főváros sorsának irányítását a Budapesti Nemzeti Bizottság vette kezébe, hogy a nem sokkal előbb

11 Irattár 206/1945; 208/1945; 211/1945.

12 Irattár 206/1945.

104