A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1968-1969
Remete László: A FSZEK a felszabadulás időszakában
szabadított kerületekből sem kelhettek át jó ideig közlekedési eszköz híján azok, akik jönni szerettek volna. Ismét másokat a háború vihara sodort el messzire, hadifogságba, vagy koncentrációs táborba. Ekkor még senki sem tudta, mi lett a sorsa Kelényi Bélának, akit 1944 őszén hurcoltak el a nyilasok az ellenállási mozgalomban való részvétele miatt. Kelényi Béla, a Központ Budapest Gyűjteményének osztályvezetője 1944-ben jobboldali múltját megcáfolva fordult szembe a fasisztákkal, de elfogták. Csak több mint két esztendő múltán sikerült megközelítő pontossággal rögzíteni tragédiájának egyes mozzanatait. Kelényi 1944 októberében az ellenállási mozgalom „Márciusi Magyarország” nevű csoportjában vett részt, 1944 október 31-én fogta el őt a nyilas politikai rendőrség, november 7-én látták utoljára a politikai foglyok őrzésére berendezett Rökk Szilárd utca 2 alatti iskola- épületben, onnan az ausztriai Dachau koncentrációs táborába hajtották, majd november 26-án tovább Bissingenbe, ahová már „minden valószínűség szerint nem érkezett meg”. A vele együtt deportált 200 személy közül ugyanis csak 15 maradt életben és ezek egyike ismerte a Kelényivel elfogott és elhurcolt Dávid Tamást, (Dávid Antal, a Fővárosi Könyvtár volt aligazgatója fiát, aki szintén a Márciusi Magyarország csoporthoz tartozott). A deportálásból visszatért szemtanú emlékezett rá, hogy az ugyancsak elpusztult ismerőse, a fiatal Dávid kíséretében „volt egy idősebb úr, doktor úrnak szólították és a legrövidebb ideig bírta az embertelenségeket”. Kelényire illett a leírás, aki tehát 1944 november végén vesztette életét.7 Nem jelentkeztek szolgálattételre a felszabadulást követően nyilván a helyzet józan mérlegelése miatt a könyvtár volt nyilas vezetői, Нота Gyula és Chirke Géza, de nem minden nyilast jellemzett ez az okos megfontolás. így például a Szálasi rezsim alatt a fentieken kívül Takács Elvira könyvtártiszt is (derekasan) kivette részét a nemzetpusztító politikából, amint ezt a róla készített 1944 novemberi feljegyzés igazolja, mely szerint Csóry Lajos kollégájával a nyilas belügyminisztériumba rendelték bizalmi munkára. Takács Elvira azonban a történelmi változásokkal mit sem törődve már február 5-én jelentkezett a könyvtár központjában és nem hiába, mert február 16-án zavartalanul felvehette teljes fizetését, amelyet aláírásával is nyugtázott.8 A fasiszta rezsim szétzúzása tehát semmiként sem idézett elő olyan politikai változást a könyvtárban, mint negyedszázaddal előbb a szocialista forradalom megdöntése, ami után egy héttel, 1919 augusztus 7-én a jobboldali és karrierista könyvtári tisztviselők villámgyorsan cselekedtek, hajtottak végre ellenkező előjelű „tisztogatást”. 1919 augusztusában nemcsak a könyvtárból üldözték ki a kommunista és baloldali munkatársakat, hanem gondoskodtak börtönbe, internálótáborba juttatásukról, megkínzatásukról is. 1945 januárjában a könyvtár vezetését rangidős tisztviselőként vállaló Vágfalvy Dezső nem így járt el a nyilasokkal szemben, ellenkezőleg, visszafogadta őket. Ez aligha magyarázható valamilyen liberalizmussal, vagy humanizmussal, hiszen 1919 augusztusától ugyanannak a Vágfalvynak jelentős szerepe volt a már rendőrkézre juttatott, a könyvtárból kilökött baloldali munkatársak ellen folytatott hajszában...9 S hogy ugyanez a Vágfalvy jobboldali pályafutásához híven másféle mércét használt a felszabadulás után is a fasisztákkal, másfélét a baloldali könyvtárosokkal szemben, erre ismét egy korai, 1945 február 6-án kelt irattal kapcsolatos magatartása vet fényt. A beadványt, mellyel alább még részletesen foglalkozunk, Kőhalmi Béla készítette és Budapest új polgármesteréhez intézte, benne a saját és két elvtársa, Szigeti Gabriella és Pikier Blanka nevében úgyszólván Pest felszabadulása másnapján felajánlotta szolgálatait a Fővárosi Könyvtárnak, mint az intézmény 1919-ig volt munkatársa, akit az ellenforradalom politikai okokból távolított el.10 7 Irattár. Személyi iratok. Kelényi Béla iratai 1945 — 1947. 8 Irattár 326/1945/13/a. • 1. erről bővebben: Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története. 1966. 216 — 223. old. 10 Irattár. 39/1945. 103
