A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Dobos Piroska - Meiszner Tamásné: A szépirodalmi állomány feltárásának problémái a közművelődési könyvtárakban
Ezért szükséges lenne egy új „elkötelezett irodalmi kategória” létrehozása, mégpedig a polgári és a szocialista eszmeiségű csoportok közé helyezve. Utoljára hagytuk a jelentőségénél fogva első helyen szereplő kérdést, nevezetesen a hazai kortársirodalom eszmeiség szerinti bontását. Nem véletlen, hogy a szakmai kritika is erre összpontosított, vitatva annak lehetőségét , hogy élő irodalmunkat ilyen módon osztályozhassuk. A szocialista realizmus körül kialakult torzítások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a dogmatizmus elkerülése címén a világnézeti megítélés is háttérbe kerüljön a könyv- állomány osztályozásakor. A jelenlegi „mai magyar irodalom” kategória éppen ezt a szemléletet képviseli. Ez a magatartás ellentmond kultúrpolitikai alapél veinknek, hiszen ezek elsődleges feladatunkká teszik azoknak a korszerű, szocialista alkotásoknak a terjesztését, melyek életünk lényeges kérdéseit ábrázolják. Az eklekticizmust fokozza, hogy a felsorolt csoportokon kívül még nyelvi szempontok is szerepelnek (szocialista eszmeiségen belül magyar és külföldi irodalom széttagolása). Ez a következetlenség éppen a kódrendszerből fakadó egyik legfőbb előnyt hagyta figyelmen kívül, nevezetesen azt, hogy a lyukkártya segítségével a legkülönbözőbb Variánsok kimutathatók. Az egyes csoportok szigorú zártsága, elhatárolása á rendszer javítása során szükségszerű és megoldandó feladat. А „II. Műfaj” c. kategória általában kiállta a gyakorlat próbáját. A művek értékének elbírálása ismét új problémákat vetett fel. Kezdve attól a nézettől, hogy az irodalomban abszolút értékkritérium nincs, egészen addig, hogy az ítélkező ítéletében személyes ízlése döntő szerepet játszik, egy sor ellenvetés hangzottéi. A magyar köz- művelődés, pontosabban a könyvtárügy azonban nem mondhat le az olvasónak nyújtott műalkotások értékeléséről. Nem is mond le, hiszen mindig értékelünk, akkor, amikor döntünk, hogy egy adott műből vásároljunk-e, és ha igen, mennyit, akkor, amikor döntünk, hogy adott olvasónak milyen művet ajánljunk stb. A gyakorló könyvtáros így hát naponta és szünet nélkül végzi ezt a munkát, vállalja a felelősséget az olvasó és saját lelkiismerete előtt, hogy ítéletével a lehető legjobban megközelítse a mű objektív értékét. Ha mégis sürgetjük ennek központi, egységes és mielőbbi megvalósítását, akkor ezt azért tesszük, mert arra hivatott irodalmárok, szakemberek több pontossággal, nagyobb biztonsággal tudnak ilyen kérdésekben eligazodni. Természetesen feltételezve az e célra létrehozandó közösség emberi kvalitásait, politikai tisztánlátását, lelkiismeretességét és szakmai érzékenységét. Csak így valósítható meg az olvasói ízlésváltozás tudományos igényű nyomonkövetése, illetve biztos fogódzó segítségével jó irányba való befolyásolása. A témamegjelölés terén mutatkozott némi bizonytalanság, így elsősorban az ifjúsági és a humoros, szatirikus megjelölés kapcsán. Mivelhogy ezek valójában nem is témát jelölnek, így valamennyi ifjúsági regény vagy szatirikus látásmódú mű tulajdonképpen témája szerint külön is bekódolható, ami már az egész kategória objektív összegezését labilissá teszi. Mégis az olvasói aspektus indokolja a téma szerinti csoportosítást. Egy esetleg később megvalósítandó lyukkártyakatalógus még fokozná ennek a bontásnak az olvasók által való használatát. Elég talán a témabibliográfiák egyre növekvő sikerére utalni, amelyek alapelve ugyancsak a rokontémájú művek kiemelése. A témafelosztás, megítélésünk szerint, további finomításra szorul, az antifasiszta irodalmat, mint korunk egyik meghatározó művészeti területét, föltétlenül kiemelnénk az egyéb politikai témák közül. A nyelvterület szerinti felosztás a gyakorlat alapján ugyancsak korrekcióra szorul. Elsősorban azért, mert nyelvi, politikai és kronológiai szempontok keverednek benne, így egyiknek sem tud maradéktalanul eleget tenni. A nyelvterületnél kizárólag a mű megírásának eredeti nyelve kell, hogy szerepeljen, hiszen az I. kategóriával paralel már úgyis választ ad kultúrpolitikai kérdésekre is, sőt, a jelenleginél még pontosabban. Pl. a régi magyar és új magyar irodalom szétválasztása teljesen indokolatlan, hiszen az I. kategóriával együtt ez úgyis világossá válik. A pusztán nyelvterületre szorítkozó csoportosítás pontos, hibalehetőségeket szinte kizáró megoldás, ugyanakkor a könyvtár összállománya szempontjából nem is lényegtelen a többi mellett az ilyen irányú összefüggéseknek is a kimutatása. 149
