A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Dobos Piroska - Meiszner Tamásné: A szépirodalmi állomány feltárásának problémái a közművelődési könyvtárakban
29. Humoros, szatirikus művek A valóság komikus vonásait előnyben részesítő és kiemelő művek. 30. Egyéb tematikájú művek A fenti kategóriákba be nem sorolható művek (verses-, novelláskötetek, antológiák stb.) tartoznak ide. V. Nyelvterület, nemzetiség 31. Régi magyar (az 1945 előtt írt művek) 32. Szovjet és orosz 33. Népi demokráciák irodalma (a szocialista fejlődés útján haladó nemzetek régi és mai irodalma tartozik ide) 34. Német nyelvterület 35. Angol nyelvterület 36. Francia nyelvterület 37. Olasz nyelvterület 38. Spanyol nyelvterület 39. Skandináv nyelvterület 40. Egyéb 41. Uj magyar (az 1945 után írt művek) (Az 1964-es felmérésben az V. kategória nem szerepelt.) E kódrendszerről a gyakorlati alkalmazás során az alábbi észrevételek kerültek felszínre. A rendszer legvitathatóbb pontja а „I. Kor és stílus” c. kategória. Önmagában az a tény, hogy kor, stílus sőt eszmeiség keveredik benne, lehetetlenné teszi, hogy teljes, tiszta és áttekinthető képet kapjunk az egyes csoportokról. Számos stílusirányzat nem csupán egy adott kor jellemzője, tehát a kódoló könyvtáros ítélőképességétől függően egy sor mű többféle stíluskategóriába is sorolható, így az összesített számadat semmiképpen sem tükrözheti pontosan a valóságot. Például említhetjük itt a polgári avantgarde és a formabontó izmusok csoportját. Tudvalevő, hogy ide nem csupán az I. világháború alatt és a két világháború között keletkezett irányzatok tartoznak. Napjaink polgári és szocialista irodalmára egyaránt jellemzők az új stílustörekvések, amelyek formai szempontból, így ebbe a csoportba is sorolhatók. Tehát ily módon mind a polgári, mind a szocialista eszmeiségű irodalom kategóriája csonkán marad, és végülis csak megközelíthető, de nem érhető el a cél, az állomány és a forgalom pontos megoszlásának regisztrálása. Pusztán, hogy világossá tegyük az eddigieket, szemléltetésül egynéhány példát megemlítenénk arra vonatkozólag, hogy a formajegyek és eszmeiség keveredése miféle bonyodalmakat okozhat. Brecht esetében expresszionizmusát avagy szocialista eszmeiségét állítsuk-e előtérbe, ugyanez a kérdés Majakovszkij futurizmusa avagy Eluard szürrealizmusa tekintetében. Világos tehát, hogy különböző minőségek esetében a vagy-vagy nem alkalmazható. Pl. ha tudjuk azt, hogy eszmeiség és stílus rendszerünkön belül elválik egymástól, minden romantikus jegyeket felmutató mű a romantika kategóriájába sorolható. Az eszmeiséggel kombináltan bármikor kimutatható a művek világnézeti megoszlása is, hisz tudvalevő, hogy a romantika társadalmilag haladó jellegű avagy reakciós is lehet. Külön ki kell emelni a „Polgári realizmus és naturalizmus (XVIII —XX.)” c. kategóriát. Korunk realizmusát vizsgálva nem kapunk választ arra, hogy állományunkban, illetve forgalmunkban, az elkötelezett irodalom milyen arányban szerepel, tekintettel arra, hogy a jelenleg érvényben levő felosztás szerint ez a következő csoportok mindegyikében helyet foglalhat: 4. Polgári realizmus és naturalizmus (XVIII —XX.) 5. Polgári avantgarde és formabontó izmusok 8. Egyéb mai magyar művek 148
