A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Dobos Piroska - Meiszner Tamásné: A szépirodalmi állomány feltárásának problémái a közművelődési könyvtárakban
érdemi elemzése azonban csak úgy lehetséges, ha az állomány és a kölcsönzés nyilvántartása megegyezik. . J'!, Az ekkor kidolgozott kódrendszer nyújtotta csoportosítás á mű keletkezésének idejére, eszmeiségére, stílusára, műfajára, értékére és témájára utal. Ilyen feltárás mellett az olvasói érdeklődés kielégítése, az olvasó és a mű optimális találkozásának szervezésé az eddigieknél sokkal kedvezőbb feltételek mellett lehetséges. Gr amsei, a ldváló olasz marxista filozófus és esztéta útmutatását véljük követni, amikor azt is vizsgáljuk „milyen érzelemhalmazok, s milyen élettel kapcsolatos állásfoglalások kristályosodnak ki magában a műalkotásban.”5 Nem tekintünk el attól sem, hogy a feltárásban, a nyilvántartásban az „érdekesség” is szerepet kapjon, azaz az olvasó oldaláról is megközelítsük a művet. Ugyancsak Gramsci írja már idézett művében „az érdekes elem egyénenként, társadalmi csoportonként vagy általában tömegenként változik: tehát kulturális elem, nem pedig művészi elem stb. De vajon ezért a művészettől teljesen idegen és elhatárolt valami? Hiszen maga a művészet is érdekes, amennyiben egy bizonyos életszükségletet elégít ki”. Az olvasó számára — az olvasók nagy tömegeire gondolunk — az érdekesség a művek cselekménybonyolításában, a drámai fordulatokban rejlik. Ezért döntöttünk a csoportosítás szerkesztésekor a téma jelölése mellett. E kódrendszer természetesen vitatható és vitatott is. Egyszeri kísérletként a kölcsönzés oldaláról alkalmas volt néhány elképzelés felvázolására, a probléma azonban változatlanul megoldatlan maradt. Az Évkönyvben közölt tanulmány javaslatai elengedhetetlen feladatnak jelölik meg a szépirodalom olvasásának rendszeres elemzése érdekében, „hogy a kidolgozott kódrendszer alapján, vagy annak felhasználásával készüljön a hálózat statisztikája. Ehhez a szépirodalmi művek központi kódolását kell megoldani. így rendszeres mérésre, összehasonlításra lenne lehetőség a művek lényegét érintő és egyöntetű csoportosítás alapján”. A csepeli 46. számú kerületi könyvtárban kísérletképpen megvalósították a rendszer gyakorlati alkalmazását. A továbbiakban ennek mozzanatairól számolunk be, valamint arról, hogy az elképzeléseket mennyiben támasztotta alá, illetve cáfolta meg a gyakorlat. Mint már említettük, az általános statisztika sem az ízlésállapot tükrözése, sem a kultúrpolitikai célok elérésére való mozgósítás terén nem tölti be feladatát. Figyelmen kívül hagyja, hogy az elmúlt évtizedekben korszerű, tartalmas, haladó és szocialista irodalom bontakozott ki az egész világon; s a fejlődés korábbi fokán még létjogosultsággal rendelkező kategóriák ma már sem az irodalmi életet, sem — az ennek függvényeként jelentkező — irodalmi érdeklődést nem tükrözik. A kódrendszer bevezetését tehát az élet szükség- szerűsége vetette föl, és mint egy jelenleg legalkalmasabb megoldást valósítottuk meg. Nem titkoljuk: a kódrendszer kulcskérdése a szépirodalom eszmeiségének megítélése. Nem véletlen, hogy vitapartnereink is éppen ezt támadták elsődlegesen, mondván, hogy ennek meghatározására nem akad majd vállalkozó. Világos, hogy könyvtáraink nem terjeszthetnek kizárólag tiszta szocialista eszmeiségű műveket. Elsődleges feladatunk ezért vizsgálni olvasóink tudatának valóságos állapotát és ezen belül is a szocialista tudat uralkodóvá válásának folyamatát. Ehhez viszont az szükséges, hogy legalább nagy vonalakban húzzuk meg a határvonalat az eszmeiség tekintetében is. De ha a legkisebb falusi könyvtárban a társadalmi munkás könyvtárostól is megköveteljük, hogy ezt az elhatárolást minden olvasó esetében fejben elvégezze, joggal várjuk el fölöttes szerveinktől, hogy előnyös pozicionális és felkészültségbeli helyzetüknél fogva ezt a könyvtárosok ezrei számára megkönnyítsék. Vezető könyvtári szakembereknek ez mindenképpen feladata, hiszen a gyakorló könyvtáros semmiképpen sem kerülheti meg a problémát. Napról-napra szinte percenként kényszerül arra, hogy tudatában az olvasót és az ajánlott könyvet bekódolja, lehetőség szerint oly módon, hogy a kettő harmonizáljon. Ha ez nem sikeres, a mű vagy olvasatlanul kerül vissza, vagy nem éri el azt, hogy az írói szándék az olvasmányélményben realizálódjék. 145 10 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve — XIII. 1966—67.
