A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Arató Antal: A közművelődési könyvtárak szépirodalmi könyvanyagának kialakítása Szabó Ervin korában
esetre a legjobb könyveknek kell lenniök; de még olyanoknak is, amelyeket a munkásság szívesen olvas és amelyek továbbolvasásra serkentik. Különben a kezdet kezdet marad.” Szabó Ervin tehát jól ismerte a szépirodalmi művek olvastatásában a fokozatosság elvét, mégsem tartotta szükségesnek az esetleg sokak számára népszerű, vonzó de értéktelen szépirodalom könyvtári vásárlását. Az általa kezdeményezett és 1913-ban megjelentetett városi nyilvános könyvtárak számára készült Mintajegyzék azonban mégis tágít a szigorú Szabó Ervin-i koncepción.6 A jól megfogalmazott olvasószolgálati, lélektani elgondolások szerint szerkesztett katalógust Madzsar József készítette. Ő még az útleírások könyvajánlási szerepét is hangsúlyozza: ,,Az utazó irodalomból vettünk fel, úgyszólván mindent, miután a tapasztalat szerint ilyen könyvekkel lehet leginkább elterelni az olvasókat a ma nagyon kedvelt fantasztikus rémregényektől.” A szépirodalmi könyvek megválogatásának alapelveit így foglalja össze: „A szépirodalmi jegyzék összeállításánál a vezető szempont szintén a közönség szempontja volt: fölvenni mindent, amit ma olvasnak. Ezért fölfelé nem vontunk meg semmiféle határt, besoroztuk a klasszikus nehéz írókat is, ha azt remélhettük, hogy akad olvasójuk, de még a legklasszikusabbakat sem, ha erre nem számíthattunk. Arra sem lehet számítani, hogy a könyvtár majd nevel magának ezekre a könyvekre olvasóközönséget. A tapasztalás azt mutatja, hogy a közönség a könyvtári ajánlásokkal szemben nagyon bizalmatlan s egyelőre megelégedhetünk azzal, ha sikerül a sajnos nagyon elterjedt rossz könyvek helyett valamivel kevésbé rossz könyveket megkedvelteim. Sok idő telik el még addig, míg rá lehet térni a legjobb könyvek ajánlására is. — Lefelé azonban annál nehe: zebb megvonni a határvonalat. Mit csináljunk azokkal a kisebbrendű írókkal, akik az irodalomtörténetbe, de még a kritikába sem kerülnek bele — műveik nem is nagyon rosz- szak, nem hasznosak, de nem is ártalmasak? A nyilvános könyvtáraktól pedig joggal megkívánhatja a szórakozást az, aki nem akar tanulni, de még gondolkodni sem nagyon, hanem napi súlyos munkája után pihenni egy-egy órát olyan könyv mellett, amelyet másnapra teljesen elfelejtett. Ezért kellett felvenni maradandó irodalmi érték nélkül való könyveket is. Minden kereskedő tart olyan portékát is, amelyen alig nyer, de nem engedi ellustulni az alkalmazottakat és megakadályozza, hogy a vevő másfelé menjen. A nyilvános könyvtár sem tehet egyebet, mint hogy bőségesen és kényelmesen nyújtja a legjobbat, de tart a raktáron egyebet is, nehogy a közönséget odakényszerítse, ahol éppen a legrosz- szabbat kapja.” Ezek a gondolatok jól mutatják, hogy a jegyzék minőségileg is többet nyújt az olvasóknak Gulyásé-nál, bár a kevés irodalmi értékű művek kedvelőinek a nevelését meglehetős szkepszissel tárgyalja. A mintakatalógus arányait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a lektűr könyvek száma jóval kevesebb, mint a Gulyás-féle könyvjegyzékekben, de még mindig meglehetősen nagy. Például szerepel a katalógusban a sokat kritizált Marlitt is 2 művel, Conan Doyle pedig egész sereg könyvével, nyilván Madzsar József által kifejtett gyakorlati szempontok eredményeként. Feltételezhető, hogy ezeket az elveket a könyvtár igazgatója Szabó Ervin is elfogadta, A lényeges számunkra az, hogy a szerzeményezési gyakorlatban ő és a fiókkönyvtárak vezetői csak kis mértékben érvényesítették. Tanúság erre, hogy a mintakatalógus alapján szerzeményező első fiókkönyvtár megnyitásakor Szabó Ervin ismét azt hangsúlyozza, hogy a műveletlen és művelt olvasónak egyaránt ugyanazok a jó könyvek kellenek, a nyilvános könyvtár ne gyámkodjék sekélyesebb értékű kiadványokkal olvasói felett.7 Természetesen a könyvek megválogatásának gyakorlatáról legjobban a mintakatalógus és az 1. sz. fiók szépirodalmi műveinek jegyzéke tanúskodik. (Az utóbbi szintén tartalmazza C. Doyle 6, Marlitt 4, Ohnet 4 művét stb.) E jegyzékek részletes vizsgálata után elmondhatjuk, hogy hozzávetőlegesen az ott felsorolt művek 1/5 része elmélyülésre nem késztető, giecses, selejtes írásmű. A szerzeményezési irányelveket elsősorban a kölcsönzési tapasztalatok teszik próbára. Hogy a városi nyilvános könyvtárak igényes állománygyarapítása milyen forgalmat eredményezett, azt egy érdekes felmérésből állapíthatjuk meg. 1916-ban 3 könyvtárfiók vizsgálta az olvasmány érté к szerint megkülönböztetett szépirodalmi művek forgalmát. A könyvek 140
