A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Arató Antal: A közművelődési könyvtárak szépirodalmi könyvanyagának kialakítása Szabó Ervin korában
A KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRAK SZÉPIRODALMI KÖNYVANYAGÁNAK KIALAKÍTÁSA SZARŐ ERVIN KORÁBAN A könyvtárosi munka egyik sokat vitatott problémája napjainkban is a szépirodalmi állomány szerzeményezése, fejlesztése. Az újonnan megjelenő könyvek egyre sokrétűbb és ellentmondóbb csoportokra bonthatók irodalmi értékük és az olvasóra gyakorolt nevelő hatásuk szempontjából. Ezért egyre differenciáltabbá válnak olvasószolgálati elgondolásaink és ennek megfelelően mind problematikusabb bizonyos művek vásárlása, példányszámának megállapítása is. Jelenleg a kalandos, detektív-, egyszóval lektűr értékű könyvek beszerzése körül két ellentétes vélemény és gyakorlat tapasztalható. Egyesek az új beiratkozok gyarapításának és a lemorzsolódó olvasók megtartásának egyik célszerű eszközét látják az ilyen művek vásárlásában. Mások viszont azt vallják, hogy ezek a művek éppen nem alkotják az első lépcsőt a színvonalas irodalom megkedveltetéséhez, ezért a könyvtári nevelő munkában még olvasáspedagógiai jelentőségük is alig van. Sőt gyakran előfordul az, hogy az értékesebb olvasmányélményekkel rendelkező kölcsönzőink is tartósan visszatérhetnek e könnyű fajsúlyú, elmélyülésre nem késztető könyvek olvasására, ha azokat megtalálják a könyvtárban. Könyvtárunk Híradójában és a Tapasztalataink című kiadvány- sorozatban megjelent cikkek, tanulmányok sokszor utalnak e kérdésre, vitáznak néha még egyes művek megvásárlásának szükségességéről is, anélkül azonban, hogy megnyugtató módon általános irányelveket tudnának elfogadtatni. A szépirodalmi állomány szerzeményezésének, építésének ez a kettőssége fennáll, amióta csak közművelődési könyvtár létezik. Talán érdemes lesz a kérdést történelmileg megközelíteni, hátha a régen elhangzott viták és különféle gyakorlatok végigkísérése hasznos tanulságokkal szolgál majd számunkra. A századforduló első évtizedeiben hazánkban már kialakult a népkönyvtári hálózat. Ebben az időszakban élt és dolgozott Szabó Ervin, aki létrehozta a budapesti és ezzel az első magyarországi közművelődési könyvtárhálózatot. Az ő és kortársainak véleménye e tekintetben az alábbiak szerint alakult. 1. A népkönyvtári hálózat szerzeményezési irányelvei Magyarországon az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet volt az első testület, amely 1885-ben népkönyvtáraknak társadalmi eszközökkel való felállítását programjába vette. Követték ezt a többi kultúregyesületek és helyi egyletek is, de nem mindig a legeredményesebb módon. Különösen vidéken haltak el hamarosan, néhány kivételtől eltekintve ezek a könyvtárak, elsősorban az ott felhalmozott, érdektelen, elavult olvasmányok miatt. A századeleji könyvtáraknak állománya már egészében és egyenként sem járult hozzá ahhoz, hogy olvassák is az ott fellelhető könyveket. Veres Péter így emlékezik meg erről a Számadásban1: „Községünk könyvtárában, amelyet szintén átböngésztem csupa ócskaságot, a jámbor népnek való dilettáns irodalmat és valláserkölcsi gezemicét találhattam.. . 137
