A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Klinda Mária: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ősnyomtatványai
és a főváros között, valamint az átvétel körüli nehézségek9 okozták, hogy e művek csak kerülő úton, évtizedek múltán kerültek rendeltetési helyükre. A harmincas évek szerzeményezésénél kell megemlékeznünk ősnyomtatvány-gyűjteményünk egy nagyon fájdalmas veszteségéről. 1931-ben Ranschburg antikváriumából 600 pengőért megvásároltunk a Budapest Gyűjtemény számára egy igen ritka egyleveles nyomtatványt, Johannes Muntz: Tabula minutionum super meridiano Budensi anno dni 1495 cím alatt ismert érvágó naptártba bécsi Johann Winterburg kiadványát (Hain 11173, Ball. 46.), melyből Ballagi Aladár 1925-ben csak két példányt ismert: egy csonkát Klos- terneuburgban s egy teljeset az akkori Magyarország területén, Bajmócon, a gróf Pálffy család tulajdonában. A Deutsche Staatsbibliothektól kapott információnk szerint ma is csak két példányát tartják nyilván: a klosterneuburgi mellett egy teljes példányt Cam- bridge-ben. 1949 —54-es évkönyvünk még említi ritkaságaink között egy rövidke közleményben,10 azonban a Budapest Gyűjtemény rekatalogizálása során és 1963-as nagy állományleltárunknál már csak hiányát tudtuk regisztrálni. A háborús évek fokozódó gazdasági nehézségei a negyvenes évek elején nem csökkentik az inkunábula-beszerzések ütemét: 1940-ben három, 1941-ben hat, 1942-ben öt ős- nyomtatvány jut vétel útján birtokunkba, melyeket azonban már túlnyomórészt 09-es gyűjteményünk számára vásároltunk. Közülük kiemelhetjük Vincentius Bellovacensis Speculum históriaié című munkáját (53. sz.) és Johannes Cassianus De institutis coenobiorumút (10. sz.), melyek közel egykorú magyarországi kötésük révén az Iparművészeti Múzeum 1966 — 67-es kiállításán szerepeltek.11 Utóbbi kötet Johann Alexander Brassicanus (1500 — 1539) neves német humanista bejegyzése miatt is nevezetes. Említésre méltó még Appi- anus római történetének 1477-ben Velencében megjelent kiadása (1. sz.), mely igen szép állapotban és egy dalmát humanistának, Raphael Zovenzoniusnak (1431 — 1485) a könyvhöz kapcsolódó verses bejegyzésével ellátva maradt ránk. 1943-ban már csak egy ősnyomtatványt szereztünk be, Koberger 1478-ban nyomtatott, piros-kék iniciálékkal díszes latin nyelvű Bibiiáját (5. sz.). Ezt követő s egyben utolsó szerzeményünk 1951-ben 11. Pius pápa História Bohemicá'pi már említett bázeli kiadásának másodpéldánya (41. sz.). E vétellel ősnyomtatvány-gyűjtésünk lényegében lezártnak tekinthető; az állomány további tervszerű fejlesztése nem merült fel a könyvtár terveiben. Az állomány elhelyezése és feltárása A két különgyűjteményben (,,B” és „09”) történő elhelyezésből következik, hogy könyvtárunk ősnyomtatványait — mint annyi más könyvtárban — nem kezelték önálló gyűjteményként. A Budapest Gyűjtemény állományába sorolt, valódi vagy vélt ősnyomtatványokat ugyan a szakrendi elhelyezés egymás mellé állította ( В 0930 egységes jelzeten belül numerus kurrens alkalmazásával), de a 09-es gyűjtemény ősnyomtatványai más, ritkaságnak minősített könyvekkel keveredve, beszerzésük rendjében nyerték raktári jelzetüket (09/numerus kurrens). A raktári szétosztottság természetesen a katalógusban is megmutatkozott: az ősnyomtatványok katalóguscédulái vagy a ,,B”, vagy a ma már megszűnt külön ,,09”-es betű- és szakkatalógusban voltak megtalálhatók, ezenkívül a könyvtár teljes állományát felölelő nagy katalógusban — viszonylag legteljesebben a szak- katalógus 093 jelzetén belül. Mivel naplóink és régi kartoték-nyilvántartóink — melyek részben utólag készültek — a megjelenési évet nem mindig, vagy olykor tévesen tüntették fel, érthető, hogy az ősnyomtatványaink darabszámáról szóló időnkénti híradások nem felelhettek meg a valóságnak. így az 1949 —54-es évkönyv csupán 49 ősnyomtatvány birtokosának vallja a könyvtárat, holott akkor már nemcsak a mai, másodpéldányokkal együtt értendő 53 darab volt meg, hanem még állományába tartozott az azóta elveszett érvágó naptár is — sőt az előző évek jelentései és a régi katalóguscédulák szakjelzeteinek tanúsága szerint ősnyomtatványnak minősítettek még további négy, év nélkül megjelent 124
