A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Klinda Mária: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ősnyomtatványai
körül vágott példányához (20. sz.). A Breviárium Strigoniense 1484-es, Feger budai kiadó költségén Nürnbergben megjelent kiadása (7. sz.) — sorrendben a második esztergomi breviárium — az egyetlen olyan 1526 előtt készült esztergomi breviárium, mely nem Velencében készült.8 A lelőhelyeket felsoroló szakirodalom mégis valamivel több fennmaradt példányáról tud, mint a nagyon közkedvelt, színvonalas kiállítású velencei kiadásoknak: Szabó Károly hét példányt, Ballagi nyolcat ismer — míg a Gesamtkatalog der Wiegendrucke később, 1932-ben megjelent 5. kötetében csak három bejelentett példányt tart nyilván. (Ez természetesen csak adatszolgáltatásunk hiányosságaira enged következtetni.) Könyvtárunk egy XVI. századi magyar vonatkozású bejegyzéseket tartalmazó csonka példányhoz jutott az 1934-es év beszerzései során. Nevezetesebb beszerzések még e korszakból II. Pius pápa 1484-es nürnbergi kiadású Epistolae familiaresének igen szép teljes példánya (38. sz.), s ugyancsak tőle a História Bohemica impresszum nélküli, Baselben megjelent 1489-es kiadása (40. sz.), melyből később még egy, kevésbé szép példányt szereztünk be. Galeotto Liber de homine című munkája (14. sz.), kezdő soraiban „ad R. D. archiepisCopum Strigoniensem” azaz Vitéz Jánosnak ajánlva, szintén hungarikumaink sorát gyarapítja, s egyúttal talán legkorábbi ősnyomtatványunk, melyet valószínűleg 1471 —72-ben nyomtatott egy alig ismert bolognai nyomdász. Ugyancsak magyar vonatkozású szerzeményünk Jacobus de Voragine Legenda sanctorums, vagy Legenda aureája, a velencei Christophorus Arnoldus 1478-as kiadásában (19. sz.). ( Apponyi e kiadást nem írja le, s hiányzik Ballagi- ból is.) Két ősnyomtatvány-aldinánk is a harmincas évek szerzeményezését dicséri: az egyik Angelus Politianus Opera omniá]a 1498-ból (42. sz.), a másik az 1499-ből származó Scriptores astronomici veteres címen ismert gyűjteménynek 97 levélből álló töredéke, páratlanul szép fametszetekkel díszítve, feltűnően jó állapotban (47. sz.). Utóbbi valaha a Zichy család, pontosabban gróf Zichy Ödön tulajdonát képezte s az Árverési Csarnoktól került hozzánk, amely a bodakajtor-felsőszentiványi Zichy család könyvtárát is aukcióra bocsátotta. Az Árverési Csarnoktól 1938 és 1941 között vásárolt kilenc ősnyomtatvány között szerepel az említett aldinán kívül még egy kötet, mely gróf Zichy Ödön pecsétjével van ellátva: Szent Ágoston leveleinek 1493-as bázeli latin kiadása (2. sz.). E Zichy Ödön feltehetően nem azonos az 1848-ban Jellasich megbízásában eljárt s ezért Görgey által kivégeztetett Zichy Ödönnel, hanem minden valószínűség szerint a családnak az a hasonló nevű tagja, aki a katonatiszti pályától hamar visszavonulva Bécsben keleti múzeumot alapított s azt egyéb gyűjteményeivel együtt 1894-ben bekövetkezett halálakor fiára, gróf Zichy Jenőre hagyta. Kézenfekvő az a feltételezés, hogy bár az említett kötetekben magának Zichy Jenőnek a pecsétje nem szerepel, azok mégis az eredetileg a fővárosnak szánt hagyatékból származhatnak, s csak az elhúzódó pereskedés a vérszerinti örökös Zichy Ráfael 123 Csillagképek a Scriptores astronomici veteres c. aldinából
