A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész
visszatérő olvasmánya, Schillerről, Dickensről, Lassalleról, akiket még a szülői otthon világirodalmi remekművekben gazdag könyvtárából ismert meg, úgy vélekedett, hogy azok Petőfi mellett életre szóló hatást gyakoroltak rá. Egyetemi éveiben Schopenhauer és Nietzsche után ,,megkomolyodva” Marx és Engels, Kropotkin, Lavrov és a „furcsa épület betetőzéseként” Soréi és az olasz Vilfredo Pareto kerültek előtérbe. A költők, prózaírók azonban mindig megóvták őt az „elcsontosodástól” —, Goethe mellett Ady, Babits és a náluk is újabbak mindvégig naponta hoztak felfrissülést számára. Magángyűjteményének csak mintegy negyedrészét sikerült eddig felkutatni a nevét viselő Fővárosi Könyvtárban, az imént felsorolt szerzők azonban már ebben a hányadban is csaknem kivétel nélkül szerepeltek. Tolsztoj például nemcsak a korábban említett művekkel —, mert a 40799-es és 40798-as raktári számokon álló Tolsztoj-írások szintén Szabó Ervintől valók. De seregestül hagytunk ki olyan könyveket, amelyek bemutatása túlhaladta volna az általunk kitűzött feladatot : Szabó Ervin hagyatéka szocialista részének ismertetését. Találtunk szép számmal Schopenhauertől, Nietzschétől, Goethétől, Strind- bergtől s nemcsak szépíróktól, polgári filozófusoktól, hanem a munkásmozgalomtól ugyancsak távolabb eső irányzatok képviselőitől is (mint Comte, P. Geddes, Verworn, Simmel, a magyar Beksics Gusztáv stb.) könyveket Szabó Ervin hagyatéki jelekkel (40997, 40798, 40668, 40543, 4683, 40913/1-5, 40755, 41000, 40821, 40898). Felbukkan még a hagyatékban a szabadkereskedelem prófétája, C'obden, az olasz Vilfredo Pareto, a negyvennyolcas Horváth Mihály Kossuth Lajoshoz intézett nyílt levelei, az ,,1844-ik évi országgyűlési tör vény czikkelyek” egykori kiadása, egy német tanulmány a Római Birodalomban zajlott osztályharcokról, vagy Gombos Ferencé az 1437-es magyar jobb ágy felkelésről, egy 1846-os munka a Svájcban élő német forradalmi csoportról és egy 1914-es gyűjtemény a német egységért 1848-ig folytatott szellemi harc egykorú termékeiből, egy igen gazdagon illusztrált művészi olasz album San Gimignanoról stb. (40621, 40740/1 -2, 40849, 42882, 40552, 40400, 40662, 40830, 8912). A szocialista munkák keresése közben véletlenül előkerült darabokból is észrevenni, hogy noha Szabó Ervin meghatározott céllal végezte bibliofil tevékenységét, könyvtára nem-szocialista művekben sem lehetett szegény. Bennünket a hagyaték szocialista része érdekelt, és most csak azért utaltunk a véletlenül felszínre került nem-szocialista anyagra, hogy vele a gyűjtemény sokrétűségét érzékeltessük. A teljes címanyag hiányában feltétlen érvényű következtetéseket semmiként sem vonhatunk le Szabó Ervin egykori magánkönyvtáráról, a megismert hányad alapján mégis jogosult néhány észrevétel. Magyar könyvtártörténeti szempontból talán azt tarthatjuk kutatásunk legfőbb eredményének, hogy nyomára bukkantunk a Szabó Ervin által 1916-ban említett három szocialista-bibliofil gyűjtemény egyikére, éppen Szabó Ervinére, aki a másik két gyűjtőnél, Pap Dávidnál, sőt még Krejcsi Rezsőnél is, (aki egy időben aktív résztvevője a munkás- mozgalomnak), messze járatosabb volt a szocialista irodalomban, vitathatatlanul legjobb magyarországi ismerője a marxizmusnak. Ez a körülmény önmagában feltételezte előttünk, hogy az egykorú hazai szocialista magánkönyvtárak között a Szabó Erviné volt a legszakszerűbben kiépítve. A feltárt és részben címszerint is bemutatott részleg összetétele igazolta várakozásainkat. Nem látszik túlzásnak az az állítás, hogy Szabó Ervin, aki a jelek szerint nem ismerte Leninnek a marxizmust általában jellemző, annak alapvető forrásait, tételeit az új korszak szempontjai és követelményei szerint rendszerező-bemutató írásait, ilyen útmutatások híján —, más utat járva is felismerte, hogy a marxizmus három fő forrásból táplálkozott, és ennek megfelelően igyekezett beszerezni a klasszikus angol közgazdaságtan képviselőinek (Adam Smith, Rodbertus), a francia utópikus szocializmus teoretikusainak (Cabet, Fourier, Saint Simon, Louis Blanc, Blanqui stb.), és a német klasszikus filozófia (Hegel, Feuerbach) művelőinek alkotásait. Minden jel arra mutat, hogy Marx és Engels 116
