A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967

Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész

írásait is lehetőleg többféle és minél régibb, a szerzők életében megjelent, és ezért szövegükben a későbbieknél megbízhatóbb kiadásokban próbálta felkutatni és könyvtára polcaira juttatni.

Imponáló eredménnyel dolgozott azon, hogy meglegyenek gyűjteményében az I. Internacionálé, a Párizsi Kommün és a második Internacionálé megalakulását megelőző, a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben megjelent munkásmozgalmi termékek, közöttük a német szocialista törvény idejében külföldön kiadott német szociáldemokrata munkák is.

Szemlélődésünk igazolta, hogy a leggazdagabb képviselethez az egykorú munkás- mozgalmi irodalom jutott. Ezzel kapcsolatban azt kell kiemelnünk, hogy milyen szélesen értelmezte Szabó Ervin a maga választotta gyűjtőkört: nem érte be a nemzetközi munkásmozgalomban akkor uralkodó szociáldemokrata, szocialista irányzatok reprezentánsai műveinek beszerzésével, hanem még két-három, határon — a tengeren túl működő egyes kisebb-nagyobb helyi szervezetek, szakszervezetek kiadványait is elhozta Budapestre, ezen túlmenően még különböző országokban fellépett kisebb hatósugarú áramlatok röpiratait is.

Említésre érdemes Szabó Ervinnek az a törekvése, hogy a régebbi és egykorú szocialista-ellenes irodalomnak is igyekezett birtokába juni. Ezek a kiadványok nemcsak a gyűjtemény teljessége miatt érdekelhették, hanem egy részüket indirekt forrásnak tekinthette, az újabbakat elméleti fegyvereinek élesítésére használhatta.

Külön kell emlékeztetni arra, hogy milyen nagy helyet foglaltak el anyagában a folyóiratok, szocialista évkönyvek, sorozatos munkásmozgalmi kiadványok és egyéb periodikák (évi jelentések stb.). Barátai közül többen is kiemelték emlékezéseikben, hogy Szabó Ervin szinte égő szomjúsággal tanulmányozta a legfrissebb kortársi megnyilatkozásokat, és sokszor okozott meglepetést környezetének, vitapartnereinek azokat megelőző értesüléseivel. Tájékozottságának egyik forrása volt ezek szerint a lakására érkező sajtóanyag.

Utalnunk kell itt néhány szóval arra is, hogy ilyen méretű könyvvásárlás és folyóiratelőfizetés nem volt olcsó mulatság. Szabó Ervin igen komoly áldozatokat hozott kedvteléséért. Gondoljunk csak a sok külföldi folyóiratra. Lehet, bár egyáltalán nem bizonyos, hogy a hazai lapok egy részét ingyen kapta (a Fővárosi Könyvtár régi irattárából az derül ki, hogy noha az intézmény egyes anyagilag nehéz periódusaiban kifejezetten kérte, gyakran még ennek ellenére sem voltak hajlandók ingyenes tiszteletpéldányokat juttatni a kiadók). A Huszadik Század című folyóiratot, melynek egyik szerkesztője volt, minden valószínűség szerint tiszteletpéldányként kapta Szabó Ervin. A szociáldemokraták elméleti folyóiratával, a Szocializmussal kapcsolatban, noha ez is közölt néha tőle egy-egy tanulmányt, már nem állíthatjuk ugyanezt teljes bizonyossággal. Azt viszont kizártnak tartjuk, hogy az osztrák- német- francia- angol- amerikai-, olasz folyóiratok és egyéb időszaki kiadványok zöme ingyen érkezett hozzá, (legfeljebb a Mouvement Socialistenál elképzelhető, mivel azt barátja, Hubert Lagardelle szerkesztette, és mert a lap valóban több írást közölt Szabó Ervintől). Nem lehet kétségünk abban az irányban, hogy Szabó Ervinnek igen jelentékeny anyagi megterhelést okozott bibliofil tevékenysége. Jászi Oszkár egyik Szabó Ervin-portréjában (Társadalmi és pártharcok. 1921. Wien), említést tett arról, hogy Szabó Ervin könyvtárigazgató korában is anyagi nehézségekkel küzdött. Jászi, aki igen nagy elismeréssel írt Szabó Ervin gyönyörűen berendezett és bekötött magánkönyvtáráról, úgy vélekedett, hogy Szabó Ervin eladósodásának oka: két fantaszta barátjáért jótállt, amikor azok „újfajta” léghajó építésével kísérleteztek. Nos, lehet, hogy ez a köny- nyelmű váltó-aláírás egy időben fokozta Szabó Ervinnél a gazdasági bajokat, az viszont bizonyos, hogy keresetéhez képest erején felül áldozott könyvekre és folyóiratokra. Nemcsak megvételükre, illetve előfizetésükre, hanem az ugyancsak nagyon költséges köttetésre is. A nyilvánvalóan általa köttetett folyóiratok címlapjain sokszor Szabó Ervin címzését látjuk, tehát a munkát nem halála után végezték.

117