A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész
van a Fővárosi Könyvtárban, ezek közül a 40481 szám alatt levő II materialismó storico címűben van Szabó Ervin-exlibrisz.) Bizonyos, hogy tiszteletpéldányként kapta Teresa Labriola La donna nella societá moderna című 1902-es kiadású művét (40664), mert az exlibriszen kívül az „Omaggio dell’autore” pecsét is benne van, egyéb bejegyzés azonban itt nem maradt. Még egy olasz írót kell említenünk, Arturo Frizzit, aki Mantovában 1902-ben kiadott II Ciarlatano című szocialista agitációs írását dedikálta: ,,Offro ál caro compagno Ervin Szabó, Imola; 6 — 9— 1902. Arturo Frizzi”. Szabó Ervin tollából a Népszava 1902 szeptember 11., 16. és 20-i számaiban folytatólag jelentek, meg tudósítások az Imolában szeptember 6-án kezdődött olasz szocialista pártkongresszusról. Nyilván ott találkozott Frizzivel szeptember 6-án és kapta tőle a tiszteletpéldányt. Az olasz szocialista és szindikalista szerzőknek Szabó Ervinhez fűződő 1900—1910 körül még nyilvánvalóan élénk kapcsolatáról vallanak a felsorolt dedikációk. * A Szabó Ervin politikai tevékenységével foglalkozó irodalomban már szó esett francia szindikalista kapcsolatairól és ismeretes, hogy Hubert Lagardelle által szerkesztett francia szindikalista folyóirat több cikket is közölt Szabó Ervintől. Ennek ellenére a vele jó barátságot tartó Lagardelle műveinek egyikében sem találunk az exlibrisz mellett szerzői ajánlást. Mégis érdemes felemlíteni egy érdekes dokumentumot, Lagardellenek egy francia napilapban közölt riportsorozatát, címe: „De Vienne à Constantinople”, 1912 augusztusában jelent meg folytatásokban. Ennek az írásnak a közepe, a három részletben közölt En Hongrie című fejezete maradt a Szabó Ervin hagyatékból Szabó Ervin által készíttetett kemény védőtáblák között, az ő általa kék ceruzával felírt címmel, amelyből kiderül, hogy 1912. augusztus 9 és 23 között jelent meg Lagardelle írása az egyelőre ismeretlen lapban. A 8995 raktári szám alatt őrzött, gondosan hasáb-papírokra ragasztott lapkivágás-sorozat nem csak azért érdekes, mert benne egy nemzetközileg ismert francia szocialista vezető festett elragadtatott képet Budapest és Magyarország szépségeiről, riasztó portrét a nemzeti függése mellett nemzetiségeket elnyomó s a magyar népet is nyomorban tartó feudális és finánctőkés uralom alatti magyar társadalomról. (Lagardellenek alkalma volt látni az 1912. május 23-i „vérvörös csütörtök”-öt követő idők Budapestjét, a rendőri-csendőri-katonai készültséget, a nyomorúságos parlament ellenzékének meg- csúfoltatását.) A riportgyűjtemény azért is érdekes, mert benne Szabó Ervinről, (aki mint Budapest rajongója nyilván segített neki a magyar főváros szépségeit megismerni, mint szocialista történész, a históriai összefüggéseket megértetni), mint „tudós tolmácsá”- ról, barátjáról, az „ismert szindikalistá”-ról tett említést. Lagardelle szóban forgó cikke Basch Imre nevét is felemlítette. (Basch Imre 1909-től Szabó Ervin mellett dolgozott a Fővárosi Könyvtárban, e minőségében küldte ki a főváros az USA-ba tanulmányútra. Utóbb 1911-ben megvált a könyvtártól, de egy ideig, az iménti adatból következtetve, legalább 1912 nyaráig még Szabó Ervin elvbarátjaként tartották őt számon.) Az is lehetséges, hogy a lapkivágás-sorozatot Lagardelle küldte Szabó Ervinnek Párizsból. Egyébként a szövegben több tintával írt korrekció van, lehet, hogy ezek Szabó Ervintől származnak, de az is lehet, hogy Lagardelle keze alól kerültek ki. A francia munkásmozgalomnak világszerte ismert személyisége Jean Jaurès, akitől, mint korábban láttuk, tucatnyi műve volt Szabó Ervinnek. Szabó Ervin exlibriszt találunk többek között Jaurès L’armée nouvelle című munkája 1916-os kiadásában a 40889 helyszámon. Ugyanezen munka 1911-es kiadása áll az előbbi mellett duplumszámmal (40889 — 2) ellátva —, ebben viszont nincs olyan jel, mely bizonyítaná, hogy Szabó Ervin gyűjteményéből való, noha ez a könyv is a hagyatékból maradt anyag közepén áll. A szokásos ismérvek híján is ki kell emelnünk itt ezt a darabot, mert Jaurès sajátkezű dedikációját látjuk benne: „ás de distance Jean Jaurès”. Nem lehetetlen, hogy Szabó Ervin volt a személy, akinek Jaurès „a távolból” 1911-ben megküldte műve egy dedikált példányát. Egyelőre 112
