A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész
munkássztrájk történetét dramatizáló műve (Die Vergessenen, 40498). A forradalmi szocialistaként indult Otto Krille német lírikus a maga idején feltűnést keltő verseskötete (Clara Zetkin előszavával) az első (1904-es) kiadásban volt meg Szabó Ervin könyvtárában (40701). A forradalmi szándékokkal indult, de utóbb szintén a reformizmus szószólójává lett Franz Diederich, aki a német szocialista és békeharcos irodalom feltárása és gondozása terén értékes szolgálatokat tett a munkásmozgalomnak, három könyvével szerepel a listán: 1905-ből való a Diederich verseit tartalmazó Die Hämmer dröhnen című (40499) az egyik, 1911-ből pedig legnagyobb jelentőségű alkotása a „Von unten auf. Ein neues Buch der Freiheit” című két kötetes antológiája, (40553/1 — 2), amely közel 800 oldalon tárta fel a német munkásság számára, szép művészi mellékletekkel, a német és a világirodalom forradalmi lírájának legjavát. 1912-ben adta ki Krieg című ugyancsak művészi mellékletekkel (Boecklin, Goya stb. reprodukciók) díszített háborúellenes versgyűjteményét, amelyben Diederich a XVII. századtól a XX. századig terjedően nyújt, gyakran feledésbe süllyedt alkotások feltárásával, válogatást az európai és amerikai béke-költeményekből (40542). 1909-ben jelent meg Adolf Levenstein válogatásában az Arbeiter-Philosophen und Dichter című gyűjtemény, kísérlet az autodidakta munkásköltő-tehetségek felkutatására, bemutatására (40736). 1910-ből való Julius Zerfass Ringen und Schwingen. Gedichte eines Proletariers című verskötete (40785). Svájcban (Zürich) jelent meg 1901-ben a múlt század nyolcvanas-kilencvenes évei táján feltűnt tehetséges német költő, Kari Henckell első, még „szocialista korszakában” írt verseinek legjavát felölelő gyűjteménye Gedichte für das Volk címen (40837). Az osztrák szocialista munkások számára állította össze Hugo Heller az Oesterrei- chisches Proletarier-Liederbuch-ot, melynek második (1900-as) kiadásából maradt fenn egy exlibriszes példány (40994). A francia munkásmozgalmi vonatkozású és ezzel rokon tárgyú szépirodalmi darabokból említést érdemel egy anarchista hangvételű forradalmi dráma, Urbain Gohier 1900-ban (2. kiadásban) megjelent négy felvonásos műve (Le Réssort, Paris, Revue Blanche, 1900., 40673), továbbá Anatole France szociális tárgyú eszmefuttatásait és néhány rövidlélegzetű szépirodalmi darabját egybefoglaló két könyvecske, amely Opinions sociales címen 1904-ben a Bibliothèque Socialiste sorozat 13 — 14. számaként látott napvilágot. A francia anarchista Jean Grave szerkesztésében és kommentárával 1902-ben az anarcho-szindikalista Le Temps Nouveaunál közrebocsátott több mint 400 oldalas Guerre-Militarisme című, tudományos apparátussal, életrajzi, bibliográfiai függelékkel felszerelt válogatás élvonalbeli írók, filozófusok, művészek (A. France, O. Mirbeau, La Bruyère, Montaigne, Voltaire, Maupassant, E. Pottier, V. Hugo, Shelley, Tolsztoj, Dickens, Swift, Zola) háborúellenes, antimilitarista írásaiból ad ízelítőt, és ez a hagyaték egyik leginkább figyelmet érdemlő darabja (40691). Bibliofil köntösben bocsátották közre Jehan Rictus híres Les soliloques du pauvre-ének igen sok Steinlen rajzzal illusztrált 1903-as párizsi kiadását (40829). Csatlakozik ezekhez két további könyv: Szabó Ervin díszes védőkötéssel köttette be azokat. A párizsi Louis-Mi- chaud kiadóvállalat által 1909-ben, illetve 1912-ben közrebocsátott két versgyűjteményről van szó. A Les poètes sociaux című, jelentős részben polgári költők verseit felölelő válogatás az egyik, a másik a népnyomort feltáró, az előbbihez hasonló jellegű munka: Les poètes des gueux. Mindkettő számos művészi illusztrációt tartalmazott (40846 és 40845). Az érdekes vállalkozások közé tartozik Charles Malato 1905-ben (Paris, Librarie des Publication Populaires) megjelent La grande grève című több mint félezeroldalas „szociális regény”-e, olyan bányászsztrájk története, amely a vérfürdő ellenére a munkások részleges győzelmét eredményezte. A francia szocialista költészetből nyújt szerény válogatást egy 1901-ben napvilágot látott füzet, Recueil des chants du Parti Ouvrier, amelyben többek között Eugène Pottier Internacionáléja* is helyt kapott (41146), valamint ugyanazon évből * Az Intemacionálé magyar szövegét, kottáját a Szabó Ervin által szerkesztett „Március”-! emléklap 1904-es kiadásában találjuk. A kommunista himnusszá lett dalt valószínűleg ő fordíttatta le először hazánkban. 106
