A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban, 2. rész
(1901), Maurice Bouchoir elbeszélő verse: „Le pain”, a szerző előszava szerint a francia szocialista pékmunkások szövetsége újjáalakítása alkalmából írta (P 2350). Az angol — amerikai forradalmi és szocialista költészetet képviseli többek között a 41004 raktári számon őrzött (New Yorkban kiadott) Songs of freedom című ízléses külsejű, kisformátumú, három és félszáz lapos antológia, Robert BurnstőlShelley-n,Whit- manen, James Lintonon, Browningon stb. keresztül W. Morris-ig, Edward Carpenterig terjedően vonulnak fel benne a szerzők. Ehhez a Ballads and lyrics of socialism című 1908- ban (London) megjelent könyvecske, E. Nesbit munkája (az angol Fabiánus Társaság kiadványa) csatlakozik (40766). Továbbá Horace Träubel Chants communal című könyve (Boston, 1904., 40793). Részben a szocialista szépirodalom körébe tartoznak a különböző nyelvű életrajzok, így Wilhelm Liebknecht munkája, a forradalmi demokrata Robert Blumról, az 1848-as mártírról (Nürnberg, 1896., 40671), a francia Charles Prolés művei az 1871-es Párizsi Kommün két vezéralakjáról, Raoul Rigoultról és Louis Rosselről, akiket az ellenforradalmi terror alatt végeztek ki (mindkét életrajz 1898-ban jelent meg a „Les Hommes de la Révolution de 1871” című sorozatban, 41006 és 41144) —, hogy csak néhány jellemző példát hozzunk. Az illusztrációik, kiállításuk által nem egy esetben művészi értéket is képviselő szépirodalmi kötetek mellett művészeti tárgyú és irodalomesztétikai darabokra is bukkanunk. Szabó Ervin bizonyára különös becsben tartotta és joggal, Steinlennek száz rajzát tartalmazó Dans la vie című több színnyomásos művét (Paris, 1901, 40678), mert ebbe, akárcsak az angol szocialista Walter Crane The claims of decorative art című szép kiállítási! képzőművészeti monográfiájába (London, 1892., 40548), beragasztotta a maga készítette exlibriszt. Az irodalom- és művészetelméleti kiadványok közé tartozik Ch. Schlecht Die Poesie des Sozialismus című 1883-ban (Würzburg) megjelent tanulmánya (41148), amely szocialistaellenes hangnemben tárgyalja témáját, de mivel sok tényanyagot mutat be, méghozzá a munkásmozgalom története szempontjából régi korszak irodalmából, megérdemli a figyelmet. Az olasz szocialisták egykorú művészetszemléletére vet fényt Giuseppe Pescetti I socialisti in difesa deli’ arte című előadásgyűjteménye (Firenze, 1902., P 2300). A francia anarcho-szindikalisták tartották érdemesnek kiadásra 1896-ban Charles — Albert L’art et la société című előadását (Les Temps Nouveaux kiadása, 42294). Mennyiségben túlhaladja a német-francia-angol és olasz művek együttesét a magyar szocialista szépirodalom Szabó Ervin hagyatékának feltárt részében. Az anyag többségét a századelő munkássajtójában sűrűn szerepelt szociáldemokrata költők és írók művei teszik ki, Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Naszódi Zsigmond, MadarászEmil, stb. nevei fordulnak elő itt a leggyakrabban. A magyar szocialista költészet egykori művelői közül sokan küldtek szerzői ajánlásukkal tiszteletpéldányokat Szabó Ervinnek. így a hagyatékban maradt darabok már nemcsak bibliofil, hanem munkásmozgalom- és irodalomtörténeti szempontból is figyelmet érdemelnek, ezért velük a következő fejezetben foglalkozunk. Dedikált példányok, — Szabó Ervin bejegyzései, — széljegyzetei A Szabó Ervin hagyatékából való anyag kereken félszáz kötetében találunk hozzá címzett szerzői ajánlásokat, illetve tőle származó bejegyzéseket, széljegyzeteket, és könyvben felejtett, fél századon át észrevétlenül maradt feljegyzést is. Vegyük szemügyre a dedikált darabokat, közülük is előbb a magyar szerzők által küldött és ajánlással ellátott tiszteletpéldányokat. A magyar szerzők többsége szociáldemokrata költő, vagy tudományos író, akiknek neve általában sűrűn bukkant fel a Népszava és egyéb munkáslapok, baloldali folyóiratok 1900-as és 1910-es évfolyamaiban. Nem egy akad közöttük, akiről már eddig is tudtuk, 107
