A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967
Halottaink
HALOTTÁ INK BALOGH JÓZSEFNÉ (1899-1967) December 5-én, kedden reggel még bejött, rendbehozta és kitakarította az Olvasó- szolgálatot. Szerdán nem írta alá a jelenléti ívet, kerestük és akkor kaptuk a lesújtó hírt: meghalt. Proletárasszony volt. Budapesten született, családjának háztartását vezette majd 1930-ban munkába állt. Pamutkikészítő volt, különböző gyárakban dolgozott 1952-ig. 1953-ban jött könyvtárunkhoz. Takarított és több évig teljesített kapus szolgálatot a központban. Szolgálatkészségével, szókimondó határozottságával, öreges-kedves feddéseivel rendet tartott és ráncbaszedte a nehezen fegyelmezhető fiatal olvasókat. 1963-ban nyugdíjba ment, nemsokára azonban ismét visszajött hozzánk, mindennap kora reggeltől dolgozott, hogy könyvtárosainkat és olvasóinkat tiszta munkahelyiségek várják. Munkája hiányozni fog a raktár és a kézikönyvtár rendjében, az íróasztalokon és az olvasótermek asztalain. Emlékét mindnyájan őrizzük akik munkatársai voltunk. BÖDE LAJOS (1903-1967) A Városháza központi garázsából ment nyugdíjba, de húsz esztendeig nálunk dolgozott, így minket is érintett halálának híre. 1930-ban került a könyvtárhoz vizsgázott géplakatosként. Ezermester volt, aki a központi könyvtár új épületében a kazántól a padlásig ügyes kézzel végezte el a szükséges javító-szerelő munkákat és hasznosította képzettségét a kerületi könyvtárakban is. A régi hivatali rend embertelensége miatt mégis tíz évig kellett várnia a véglegesítésre. 1946-ban, mikor a könyvtár gépkocsit kapott, Böde Lajos lett a gépkocsivezető és fáradhatatlan munkával szállította a bútort és a könyvet megnyíló új fiókkönyvtárainkba. Felesége is nálunk dolgozott, együttérzett velük a könyvtár minden dolgozója amikor három gyermekük közül hosszú betegség után elvesztették asszony-lányukat és váratlan baleset során fiúkat. Böde Lajos a Városházán felelősségteljes munkát végzett: fővárosunk vezetőinek gépkocsijait vezette. A könyvtár történetének régi tanúja és fejlesztésének dolgos munkása hagyott itt bennünket halálával. 101
