A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1966-1967

Halottaink

KÖPE SÁRA (1905-1967)

Könyvtárunk gazdasági osztályának csendes, szerény és szorgalmas munkatársa volt. 1963-ban került intézetünkhöz, már mint nyugdíjas. Addig Kaposvárott dolgozott, utoljára az Állami Földmérési és Térképészeti Felügyelőségen.

Munkáját mindenütt rendszeresen és pontosan végezte, munkatársai szerették munkabírásáért, előzékenységéért. Szép emberi tulajdonságai mind munkahelyén, mind magánéletében kibontakoztak. Hosszabb ideig tartó súlyos betegségét — amelynek halála vetett véget — türelemmel viselte.

Szeretettel őrizzük emlékét!

LIGETI LAJOS (1898-1967)

A központi raktár vezetője volt, mielőtt nyugdíjba ment 1960-ban. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, mely mindkét világháborút végigharcolta. Szegeden született, kitanulta a hangszerkészítő szakmát, és már 1916-ban bevonult katonának. Frontszolgálat után katona maradt a forradalmak idején is, a Tanácsköztársaság idején tagja volt a Vörös Hadseregnek. 1919 augusztus végén letartóztatták és kommunista magatartása miatt másfél hónapot töltött a Gyűjtőfogházban. Csak 1921-ben tudott elhelyezkedni a Fővárosnál altisztnek. 1943-ban került a könyvtárba. 1939-től 1944-ig ismét katonáskodott, pedig ekkor már családról is kellett gondoskodnia. Kitűnő ismerője volt a raktárnak, készséggel vállalta a feladatokat, harcosan kiállt munkatársai ügyeiért.

Nehéz élete végén megérhette még, hogy mindkét leánya szakképzettséggel illeszkedhetett be az új társadalomba, amely megteremtésének ő is harcosa volt.

ZSÁK WILFRIED (1897-1966)

Több mint negyven esztendőn át dolgozott könyvtárunkban. 1911 október 1-én mint „olvasótermi ügyelőfiú” kezdte pályafutását Szabó Ervin keze alatt, aki 1913, illetve 1915-ös jellemzésében írta róla: „Zsák Wilfried hivatali teendőit az átlagot messze meghaladó iparkodással, lelkesedéssel és buzgalommal látja el. . . Fölötte pontos és megbízható, leleményes és önállóságra törekvő.” A gyakornoki évek eltelte után a központban a Budapest Gyűjteményben is működött, majd a 3-as számú kerületi könyvtárban állapodott meg véglegesen. A VIII. kerületi Százados úti könyvtárat, amelyet az ellenforradalom első éveiben bezártak, ő szervezte újjá és 1945-ben ismét el kellett ezt a munkát végeznie. Nyugdíjbavonulása után is úgy éreztük, régi és újabb munkatársai, mintha még itt dolgozna: alkalmat talált gyakori személyes beszélgetésekre, találkozóinkon, ünnepségeinken részt vett és felszólalt. Mindig élénken figyelte fejlődésünket, tanácsot adott, bírált, örült sikereinknek.

Hivatásos könyvtáros volt, tevékenysége és emberi magatartása egyaránt igazolta, hogy a „régi Szabó Ervin-i gárdából” került ki. Úttörő feladatot vállalt és hajtott végre az ifjúsági és gyermekolvasók szervezése és nevelése körül. Az 1919 őszén kezdődött fehér

102