A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
H. Dr. Varsányi Lívia - Funtha Judit: Tájékoztató munka egy kerületi könyvtárban
a) A szerző és cím szerinti érdeklődés aziránt, hogy egyes müvek megvannak-e a könyvtárban. Ezt a kérdéstípust nem vettük figyelembe az elemzés során, ilyen jellegű kérdést nem is rögzítettünk a naplóban, mivel erre válaszolnak a katalógusok, bibliográfiák, könyvjegyzékek, különösen jól használhatjuk az írói arcképváz latok eddig megjelent darabjait. Természetesen előfordul, hogy egyes szerzők, művek iránti érdeklődés túlnő közművelődési könyvtárunk gyűjtőkörén, s ilyenkor a Szabó Ervin Könyvtár Nyilvános Szolgálatát, a Központi Címjegyzék segítségét kérjük, hogy a keresett könyv mely kerületi könyvtárban található. b) Ténybeli adatközlést általában a rejtvények, fejtörők, pályázati kérdések céljából hozzánk fordulók számára nyújtunk. Pl. a munkásmozgalom kiemelkedő alakjainak életrajzára, a spanyol polgárháború magyar résztvevőinek nevére vonatkozóan 1 — 2 könyv alapján válaszolhatunk. Ténybeli adatközlést végeztünk még a műszaki irodalomból 1 kérdés átlag 1 könyv útleírás honismeret 1 kérdés átlag 1 könyv természettudomány 1 kérdés átlag 2 könyv Az adatközlés egyik legfontosabb forrása a kézikönyvtár állománya. 1964 januárjától kezdve jegyezzük szakok szerint a kézikönyvtár használatát. A ténybeli adatközlésnél általánosan használt lexikonok forgalma azonban az összes kézikönyvhöz képest 11,1%-os volt, ami azt mutatja, hogy a lexikonok néhány soros eligazítása helyett — főleg diákok esetében rejtvényfejtés alkalmával — elmélyültebb tájékozódásra próbáljuk serkenteni az érdeklődő olvasót. A lexikonok rendeltetése könyvtártípusonként eltérést mutat. A saját szakterületét fejlesztő kutató számtalan adatért emeli le a különböző lexikonokat a tudományos, szak- könyvtárak olvasótermi polcairól, ami munkáját megkönnyíti. A közművelődési könyvtárak olvasóinak nagy része egy egy rejtvény vagy más „villám” kérdés gyors és kényelmes megoldását várja a lexikonoktól, ami felületes, könnyen szerzett félműveltséghez vezet. Ebből ered az a felfogás, hogy a könyvtáraknak nem feladata a „rejtvényfejtés”. Az igények azonban az utóbbi években ezen a téren is megnövekedtek éppen az ismeretek szerzésére serkentő fejtörők elterjedése miatt. Ha a pályázók sokszor csak egyetlen adat megszerzéséért napi munkájuk, vagy a tanítás után a könyvtárakhoz fordulnak segítségért, akkor a könyvtárosoknak módot kell találniok arra, hogy az olvasó ne csak egyetlen konkrét kérdésre kapjon választ, hanem megismerje azokat a műveket, melyek a felmerült témával részletesebben foglalkoznak. Ez a törekvés természetesen nemcsak a lexikonok, hanem más, adatközlő kézikönyvek használatával kapcsolatban is folyik. (Statisztikai kiadványok, szakenciklopédiák, almanachok, törvénytárak stb.) Egy-egy kérdés kapcsán számtalan lehetőség nyílik az ismeretek összefüggéseit feltáró további művek ajánlására. Pl. Fiatal géplakatos érdeklődött egy rejtvény alapján, hogy ki volt a szimfonikus jazz első nagymestere. Tudtuk, hogy Sztravinszkijról van szó, de azonnali válaszunkkal kockáztattuk volna olvasónk aktív kutatását a modern zenét ismertető művekben, ahol végül is saját maga találta meg a keresett nevet. Sorolhatnánk tovább a felmerült kérdéseket, mint pl. Budapest szocialista fejlődésére vonatkozó statisztikai adatok. Mikor kaptak a nők először választójogot Magyarországon ? Mi volt az ókor hét csodája ? Milyen ipari létesítmények fűződnek az első ötéves tervhez ? Hol született Gorkij ? Magyarország mióta tagja az ENSZ-nek ? stb. Természetesen adódnak olyan kérdések is, amelyek megoldását állományunk, könyvtári segédeszközeink nem biztosítják. Pl. az Óbudai Irodalombarátok Körének tagjai egy, Arany Jánosról szóló előadás után, megkérdezték, hogy mennyi honoráriumot kapott a költő a Toldi trilógiáért. Annyit tudtunk, hogy az első rész pályadíjaként a Kisfaludy Társaság 25 arannyal jutalmazta. Arra vonatkozóan, hogy milyen összeggel honorálták az 261
