A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

H. Dr. Varsányi Lívia - Funtha Judit: Tájékoztató munka egy kerületi könyvtárban

egész művet és általában milyen volt Arany anyagi helyzete, Keresztury Dezső adott részletes felvilágosítást.

c) Tárgybeli tájékoztatás egy bizonyos témakörrel kapcsolatos érdeklődésre reagál, ami az olvasószolgálati munka legmagasabb szintjéhez vezet mind a könyvtáros felkészültségére, pedagógiai érzékére, mind pedig a tárgyi feltételek (könyv, folyóirat, katalógus, bibliográfia) vonatkozásában. Az előbbi kérdéstípushoz viszonyítva itt számos különbséggel találkozunk :

1. Amíg a ténybeli adatközlés mechanizmusát öntevékenyen igyekszünk a bővebb ismereteket nyújtó művek ajánlásával gazdagítani, addig a komplex témakörök iránt érdeklődő olvasók határozottan igénylik, kutatják a kérdésükkel összefüggő irodalmat: ami az előbbiekhez képest sokkal nagyobb tájékoztatási apparátust kíván. Pl. ideggyógyász olvasónk munkát her ápiás értelmi fogyatékosok szabad idejének kitöltésére javaslatot dolgoz ki. Ehhez kért a lélektan, pedagógia, népművelés, művészet, sport stb. köréből olyan műveket, amelyek nemcsak tárgyi, hanem módszertani szempontból is eligazítást nyújtanak, sőt olyan szépirodalmi művekre, illetve szemelvényekre is szüksége volt, melyek felolvasása, megtanulása alkalmas az adott értelmi készség fejlesztésére. A kérdéssel kapcsolatban 8 féle szakterületről kb. 20 — 25 könyvet gyűjtöttünk össze.

Folytathatnánk a példák felsorolását, mint: a betegápolás lélektani problémái; betegeknek felolvasásra alkalmas szemelvények, a közegészségügy fejlődése hazánkban 1700- tól napjainkig, cseh —magyar kapcsolatok a történelem folyamán, iskolai dolgozat a boldogságról, a cinizmusról, a munkaerkölcs, érvényesülés problémáival foglalkozó szak- és szépirodalom KISZ tagok számára stb.

2. A vizsgált kérdéstípus megoldásában az előző csoporthoz képest nagyobb jelentőségű a könyvtáros személye, emberismerete, hiszen fel kell mérnie az olvasó érdeklődésének célját, mélységét, értelmi színvonalát, amit a foglalkozás, iskolai végzettség sem határoz meg minden esetben.

Igaz, hogy erre a kérdéstípusra a konkrét témakör felvetése jellemző, mégis az érdeklődők egy része képtelen kívánságát világosan megfogalmazni és sokszor csak a kölcsönzés közben derül ki, hogy félreértés történt. Egyik ilyen eredményes kimenetelű félreértést a következő eset példázza: Gyári munkás olvasónk a chilei földrengés hírére nagy katasztrófák leírását tartalmazó műveket kért. Mivel a feltett kérdés körébe a természet és az ember által bekövetkezett pusztulás beletartozik, összeállítottuk a javasolt művek jegyzékét (Szergejenko: Pompeji, Szkrjagin: SOS, Hersey, J.: Hirosima, Olbracht: Hódító, Oertwig: Elsüllyedt városok). Az olvasó a két utóbbit kölcsönözte ki és közölte, hogy ő tulajdonképpen az indián őslakók élete, kultúrája, pusztulása iránt érdeklődik amelyre — képzettársítás folytán — a chilei földrengés hívta fel figyelmét. A továbbiakban is hasonló tárgyú könyveket kért és az indiánoktól eljutott az amerikai négerek helyzetéig, majd a faji megkülönböztetés általános problémájáig.

Előfordul azonban, hogy határozott kutatási célból egyértelműen megfogalmazott kérdés sem fejezi ki az olvasó valóságos elképzelését. Pl. érettségizett műszerész olvasónk minden szabadidejét az irodalomnak áldozza. Színes riportjait többször olvastuk, vitat- koztunk irodalmi kérdésekben. Egy alkalommal azzal a problémával fordult hozzánk, hogy történelmi drámát szeretne írni a bibliai Juditról, s erre vonatkozó forrásmunkákat keres. A vallástörténeti, történelmi, régészeti stb. művek mellett felhívtuk figyelmét Hebbel: Judit c. drámájára is. Hónapokig foglalkoztunk a kérdéssel, kikerestük Judit könyvét az Ótestamentumból, elláttuk drámaelméleti, esztétikai tanulmányokkal, a Színháztudományi Intézet kiadványaival, de az olvasó mégis elégedetlen volt, munkája nem haladt. Végül az Óbudai Irodalombarátok Körében felolvasta az elkészült részleteket, s a hozzászólások meggyőzték arról, hogy a drámaírás művészi tehetséget, elmélyült, kitartó alkotómunkát kíván és — de ezt már mi tesszük hozzá — nem elég a könyvtárosoknak „feladni a leckét” amikor hibás a reális önismeret jelzőrendszere.

262