A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Bikácsi Lászlóné - Hargitai Nándomé: Kézikönyvtár és olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakban
vonalasabb csoportos foglalkozásokat tartottak számukra A fejlődéssel párhuzamosan megindult könyvtárunkban a gyermekkönyvtárosok speciális képzése is egyrészt tanfolyamokon, másrészt rendszeres szakmai foglalkozásokon. A szabadpolcos kölcsönzés lehetősége is elősegítette a színvonalasabb olvasószolgálatot a gyermekek körében. Már az egyéves gyermekkönyvtárosi tanfolyamon (1957 — 58) — melyet először az országban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár rendezett — nagy hangsúlyt kapott az olvasószolgálat, az egyéni és csoportos foglalkozások módszere. Mégis főleg a könyvállomány megjavítása és a szabad- polcos kölcsönzés tette igazán lehetővé az igényesebb olvasószolgálat megteremtését. Míg az ötvenes években a szakirodalomban is főleg csak a gyermekkönyvtárak problémáiról, helyzetéről, állományuk vizsgálatáról olvashatunk, a hatvanas évek elején már szó esik az olvasószolgálatról is. (Barta Andrásné: A gyermek a szabadpolcos könyvtárban, A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve X. 1962. Bp. 1963, Bikácsi Lászlóné: Olvasó- szolgálat a gyermekkönyvtárban. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve IX. 1961. Bp. 1962.) Visszapillantásunkban nincs módunk a fejlődésről részletesen is számot adni. E tanulmányban a gyermekek olvasószolgálatának további fejlődéséről, a helybenolvasásról, az olvasótermi munkáról, a kézikönyvtár használatáról kívánunk néhány tapasztalat alapján beszámolni. Szándékosan nem foglalkozunk a folyóiratolvasás tapasztalataival, mert ez a téma külön részletes elemzést igényel. A könyvállomány megjavításától a kézikönyvtár kialakításáig 1964-ben a Fővárosi Könyvtár hálózatában már félszázezer 14 éven aluli gyermek olvas. A fiatal olvasókat 8 önálló gyermekkönyvtár és 20 különálló gyermekrészleg látja el megfelelően. Olvasóterem ugyan még kevés könyvtárban van, de néhány asztal és szék csaknem mindenütt található a helybenolvasók számára. (Olvasótermekben 247, a kölcsönzőhelyiségekben 197 ülőhely volt 1964-ben a gyermekek részére.) A könyvtár 1964. évről szóló jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: ,,A gyermekkönyvtári hálózat növekedésével párhuzamosan sokkal gyorsabban növekszik a gyermekek aránya az olvasótermi látogatottságban. Annak ellenére, hogy a gyermekolvasók nem érik el teljesen az összes olvasók számának harmadát, az olvasótermi látogatóknak csaknem felét közelítik meg.”* (Felnőtt látogatók száma 154 121, azaz 54,4%, gyermeklátogatók száma 129 114, azaz 45,6%.) Milyen tényezőknek köszönhető a helybenolvasás kialakulása és népszerűsége a gyermekek körében ? Elsősorban a központilag irányított tervszerű állományfejlesztést kell megemlítenünk, melyet egyrészt tanácsadó értekezleteken végeztünk, másrészt írásos útmutató segítségével értünk el. Ezzel párhuzamosan a kerületi könyvtárakban előre meghatározott, a gyermekolvasók számához és a forgalomhoz igazodó könyvbeszerzési keretet állapítottunk meg. Bár igen sok könyvtár a felnőttek könyvanyagának gyarapítása érdekében még mindig háttérbe szorította a gyermekkönyvállomány fejlesztését, egészében hálózatilag ugrásszerűen megjavult a gyermekkönyvállomány nemcsak számszerűleg, hanem összetételében is. E tények természetes következménye, hogy a jobb és nagyobb választékú ismeretterjesztő anyagot megszerették a gyermekolvasók, szélesedett látókörük, gyarapodott ismeretanyaguk és egyre jobban igényelték a hasonló műveket. Az ismeretterjesztő művek megszerettetése és az állomány gyarapítása után 1963-ban rátérhettünk a kézikönyvtári anyag, a gyermekeknek is fontos enciklopédikus művek beszerzésére és az olvasótermi állomány kialakítására. A kézikönyvtár nagy segítséget nyújtott a gyermekekkel foglalkozó könyvtárosoknak. Most már nemcsak megértették az olvasószolgálat és főkép a helybenolvasás jelentőségét, * Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1964. évi jelentése. 50. old. 201
