A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965

Dobos Piroska - H. dr. Varsányi Lívia: Mit olvas a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületikönyvtárainak közönsége

ha a beiratkozott, s a felmérés idején kölcsönző olvasók összetételét vetjük össze, érezzük, hogy a társadalmilag aktív rétegek nagyobb arányú könyvtári tagságáért, ill. olvasásukért még sokat kell tennünk.

Ide kívánkozik, — nem azért, hogy feladatainkat kisebbítsük, de a tények kedvéért

— hogy 1934-ben közép- és főiskolás volt a felmérésben résztvevők 37,7%-a és munkás, illetőleg munkás-feleség 11,8%-a. A 10 101 tizennégy éven felüli olvasó 1934-ben 1%-át sem éri el az 1930-as népszámlálásban megállapított 1 181 443 fővárosi lakosnak, míg 1960-ban 1 449 556 fővárosi lakosból 7,6% a mi hálózatunk tagja. Még egy megjegyzés a könyvtári tagság elöregedése kapcsán. 1930-as népszámlálás idején 60 évesnél idősebb volt a főváros lakosságának 8,4%-a, 1960-ban 15,1%-a.4

A vizsgált olvasók nemele szerinti összetételében csak akkor látunk újat, ha az iskolai végzettséggel és a korcsoporttal együtt vizsgáljuk. Az aktív olvasóknak 54,5%-a nő, 45,5%-a férfi, az általános iskolát nem végzettek között azonban 64% a nő. A tanulók között arányosan vannak képviselve, de az egyetemet végzettek közül csak 30% nő. Ha a korcsoportokat nézzük, 15 — 18 év között csaknem megegyezik számuk. 19 — 26 között jelentéktelen számkülönbség van a férfiak javára. Ettől kezdve azonban erősen többségben vannak a nők, leginkább 40 — 59 év között, amikor az olvasók 61%-a nő. 30 évvel ezelőtt a férfiak 69%-ban, a nők 31%-ban voltak az olvasók között.

1930-ban a lakosság nemek szerinti aránya 46,5 százalék férfi, 53,5 százalék nő, 1960-ban 46,2 százalék férfi, 53,8 százalék nő. A jelenlegi 54,5 százalékos részvételük (minthogy a nemek közötti arány nem változott lényegesen) az olvasók táborában a nők egyenjogúságához vezető útnak nem lebecsülendő szakasza.

3. A kölcsönzött művek

Ha felmérésünk az olvasók összetételének alakulásában lényeges változásokat mutat,

— még inkább újat ad az olvasó és könyv viszonylatában. Minden nyilvántartásunk ugyanis e viszonylat nélkül tárja fel munkánkat. Tudjuk, hogy mennyi, milyen foglalkozású olvasónk van s külön azt, hogy mennyi és milyen könyvet kölcsönzünk. A könyvtáros azonban éppen közvetítő funkciójában könyvtáros, tehát abban, hogy adott olvasónak, adott könyv kölcsönzését, olvasását teszi lehetővé. Jelenlegi gyakorlatunkban éppen a legfontosabbról, e közvetítő funkcióról van legkevésbé képünk. Most, e mérés révén 27 291 műről mondhatjuk meg, kiknek kölcsönöztük. A kölcsönzött művek (s az egyszerre kölcsönzött többkötetes műveket egy darabként kezeltük) 29,9%-a ismeretterjesztő. Az összes műnek nem egészen 2%-a idegennyelvű szépirodalom. Ez utóbbinak elemzésével nem foglalkozunk, de mindenképpen feladatnak kell tekinteni, elsősorban az állomány fejlesztése útján, hogy a nagyobb kerületi könyvtárakban az idegennyelvű irodalom olvasásának jobb feltételei teremtődjenek meg. Az idegen nyelv ismeretének, tanulásának előtérbekerülése biztosítja, hogy a feltételek megteremtése meglevő, illetve fejleszthető igények kielégítését szolgálná.

Külön elemezzük a szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket, de előzetesen válaszolunk az alapkérdésre: kiknek jutott a 27 291 mű?

Az adatok lényegében azt bizonyítják, hogy az olvasók, az aktív könyvtári tagság, a kölcsönzött művek számát illetően homogén csoportot képeznek, s a néhány tized százaléknyi különbséget nem tarthatjuk jellemzőnek.

Egyedül a férfi és nő olvasók közötti különbség említésreméltó, 45,5 százalék férfi olvasó 46,5 százalék könyvet kölcsönzött. 30 évvel ezelőtt 69 százalék férfi olvasó kölcsönözte a művek 58,8 százalékát.

A könyvtári tagság alakulásában igen sok ismeretlen tényező játszik szerepet. Nem vizsgáltuk, hogyan válnak könyvtári tagokká a lakosság különböző rétegei. Maga a könyvtári tagság azonban, amint a felmérésben résztvett olvasók foglalkozási csoportjai mutat143