A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1964-1965
Remete László: Szabó Ervin szocialista könyvgyűjteménye a Fővárosi Könyvtárban
Ha hozzátesszük, hogy az ugyancsak orosz anarchista Kropotkin hercegről további két olyan füzetet említhetünk (az Aux jeunes gens című kiáltványa 4. francia nyelvű kiadása 1893-ből, 41699, és La morale anarchiste című füzete 1889-ből, P 3783, előbbi a La Révolte, utóbbi a Temps Nouveaux sorozatban), hogy ugyancsak diákkorából való szerzeménye az Adolf Lenz Anarchismus und Strafrecht című 1895-ös értekezés (41753), még Mezőfi fentebb említett röpiratát is e témakörbe utalnánk, ezeken kívül az „ideális anarchista”- ként elkönyvelt idősebb Tolsztoj idetartozó müveit (Was sollen wir thun? 40378, Gegen die moderne Kunst, 40414), olyasféle következtetéssel kísérletezhetnénk, hogy a fiatal Szabó Ervin éppen úgy foglalkozott az anarchista irányzattal, mint a marxizmussal. Azonban nem szorul bővebb kifejtésre hogy véleményünk nagyon is elhamarkodott, megalapozatlan lenne, annak ellenére, hogy későbbi pályafutásának ismeretében tudjuk: mutatkoztak nála anarchista hatások és a szindikalizmus, amelynek ő itthon kevés sikerrel működő, de európai viszonylatban elvtársai által számontartott és becsült magyar- országi szószólója volt, nyugaton, ahol széles áramlattá terebélyesedett és itthon is, ahol csak kis frakcióvá tudott átmenetileg felvergődni, nem egyszer lépett szövetségre az anarchista csoportokkal. Nem mondhatjuk, hogy a néhány könyveim teljesen elhanyagolható tényező Szabó Ervin ifjúkori fejlődésének megítélésénél, amelyben ezek szerint a marxista és anarchista befolyásoknak egyaránt lehetett része, de arra is kell gondolnunk : a diákköri szerzeményeknek csak töredéke áll előttünk és az is nyilvánvaló : nemcsak a birtokában volt könyveken nevelődött. Jó egy néhány további cím a „jgg“ jelzésűekből egyébként azt is érzékelteti, hogy Szabó Ervin már 1899 előtt sem szorítkozott a munkásmozgalom egyik, vagy másik iránya nyomtatványainak beszerzésére. így Bernstein 1891-es tanulmánya (Gesellschaftsleben und Privateigenthum 41848), Masaryknak a marxizmus „válságát” bizonygató írása (a bécsi Die Zeit 1898-as évfolyamából, 41799), egy angol gyűjteményes munka (Socialism, Labour and Capital,1890. ,40806), mellette az I. Internacionálé ellen készült 1871-es röpirat (Dalsènes: Les mystères de l’Internationale, 40725), a francia szocialista párt agrárprogramját vázoló La conquista déllé campagne című olasz nyelvű füzet (Milano, Critica Sociale kiadása, 1893., P 2292) a korábban felsoroltakkal együtt valószínűsítik, hogy széleskörű, a munkásmozgalom számos ágára, sőt a szocialista ellenes irodalomra is kitér- jedő érdeklődése már 1899-ig megmutatkozott és lehetséges, hogy ugyancsak akkor érlelődött meg benne az elhatározás, ha anyagi keretei megengedik, tervszerűen gyűjti a szocialista nyomtatványokat. Kiegészítésként jegyezzük meg, hogy ifjúkori könyvei közt későbbi gyűjtőkörétől távol álló kiadványok is voltak, mint egy 1897-es bécsi értekezés a népképviseletről, (P 2244) vagy a középiskola kérdését tárgyaló osztrák munka 1898-ból (40770). Akad köztük könyvrégiség is, így Arco gróf eredetileg 1782-ben kiadott olasz nyelvű tanulmánya a kereskedelem népformáló hatásáról 1788-as német fordításban (41248). Marxista klasszikusok A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban levő rendkívül gazdag Marx—Engels anyag egy tekintélyes részében, több mint 30 darabban találjuk meg azokat a jelzéseket, melyek igazolják, hogy a kötetek eredetileg Szabó Ervin birtokában voltak. Az exlibriszes példányok felsorolása előtt kell emlékeztetnünk arra, hogy éppen abból a Marx — Engels kiadásból, amelyet méltán tekintünk Szabó Ervin művének, vagyis a Marx és Engels válogatott írásai első nagyszabású magyar fordításából, az 1905-ben, illetve 1909-ben megjelent két kötetből, amely lényegében Szabó Ervin vállalkozása, hiszen ő végezte a válogatást, ő szervezte a fordítói gárdát, ő írta a bevezetést, a kommentárokat, 108
