A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Szalai György: Budapest nyomortelepei és lakóik az 1920 - 1930-as években. (A Budapest Gyűjteményképanyagának illusztrációival)
BUDAPEST NYOMORTELEPEI ÉS LAKÓIK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN A Tanácsköztársaság leverése után uralomra jutott Horthy-rendszer egyike volt Európa legreakciósabb és legantiszociálisabb politikai képződményeinek. A 25 éves ellenforradalmi rendszer kezdeti szakaszának egyre súlyosbodó munkanélküliség, növekvő drágaság, silány élelmezés voltak jellemzői. „A munkásosztály helyzete a Horthy-rendszer idején” című adalékgyűjtemény egy polgármesteri jelentést idéz a huszas évek elejéről. E szerint Budapesten 1913-hoz képest 73%-kal csökkent a húsfogyasztás, és a tejet, vajat, tojást, valamint egy sor fontos élelmiszert a dolgozók tömegei egyszerűen képtelenek megvásárolni.1 Budapesten a harmincas évek elején naponta 38 000 inségebédet osztottak ki, mégis az éhségtől tömegével estek össze az utcán az emberek, mert pontos számítások szerint egy ínséges család még így is minden hatodik héten jutott csak ebédhez. Visegrád község a huszas évek elején — s nem csupán Visegrád ilyen község — azon vitatkozik Budapest polgármesterével, hogy Trieb Anna, visegrádi illetőségű szegényházi ápolt 5335 pengő 03 fillért kitevő tartásdíját ki térítse meg. „Visegrád község közönsége igen súlyos anyagi helyzeténél fogva képtelen”, mert lakói vagyontalanok és jelen pillanatban is 692 ember van munka nélkül lakói közül.2 Ezekben az években fordult elő, hogy a VIII. kerületben egy szegény asszonyt, aki hatodik hónapja volt terhes, Angyalföldre osztottak be inségmunkára. Az asszony vállalta a minden nap többórás utat, mert különben nem kapott volna ebédjegyet.3 Inségkonyha, szükségmunka, szegényjogon való perlekedés, éhség és munkanélküliség adják a kor szociális tartalmát. I. Mindezekhez társul a hallatlan lakásnyomorúság, mely egyáltalában nem új jelenség az országban és Budapesten. Fővárosunk már az előző évtizedekben is vezetett a pincelakások számában Európában. De az a lakásnyomorúság, mely az első világháború és a levert forradalmak után Magyarországra szakadt, méreteiben és gyógyíthatatlanságában minden eddigit felülmúlt. Néhány jellemző adat: 1919 és 1929 között Budapesten 124 000 házasságkötés történt, ugyanekkor pedig csak 65 000 lakás épült. A következő tíz évben a helyzet csak rosszabbodott, 106 000 új házasságkötéssel szemben 27 900 új lakás létesült. E tényt 233
