A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962

Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése

megtudjuk, hogy ,,mintegy 60” helyiségről van szó, de ezek közül kereken félszázat összesen őt (5) sorban intéz el a „szakvélemény”, ezzel szemben ismételten áradozik a reprezentatív termek „artisztikus” szépségeiről. Arról viszont szó sem esik, hogy ezen termek csillárai teljességgel alkalmatlanok olvasótermek asztalainak megvilágítására, hogy a reprezentatív helyiségek intarziás padlója könyvtárrá alakítás esetén rövidesen tönkre fog menni, hogy olyan elemi követelménynek, mint a raktárak és az olvasó-kölcsönzőtermek közvetlen összeköttetése, csak abban az esetben tehetnek eleget, ha az épület egy részét földig bontják le és azután újjáépítik. Az igazgató figyelmét az a körülmény is „kikerülte”, hogy a palota második emeletéhez csak nyaktörő csigalépcsők vezetnek, ott munkahelyiségeket egyáltalában nem lehet létesíteni, de a tekervényes csigalépcsők könyvszállításra sem alkalmasak. A munkahelyiségek kérdése egyébként a földszint és az első emelet rendelkezésre álló térségében sem (ahová normális lépcsőfel jár at vezet) oldható meg korszerűen másképp, mint újraépítéssel. A jelentés készítője „azt sem vette észre”, hogy a palota fűtőberendezése teljesen elavult és éppen ez volt egyik főoka annak, hogy a tulajdonosok túl akartak adni rajta. Ugyanez a körülmény nagy szerepet játszott abban, hogy (mint Kiss Menyhért 1926.március 16-i közgyűlési felszólalása bizonyítja — Főv. Közi. 1927. 575. old.) még bérlőket sem nagyon találtak a palotára. Semmit nem mond a jelentés, milyen állapotban volt 1926 végén az épület, amely akkor már 35. „életévét” tapodta. E tekintetben többet árulnak el egyes hírlapi közlések odavetett megállapításai. Az Újság című lap 1926. december 18-i számában például ezt olvashatjuk:

„Sajnos a gyönyörű palota óriási károkat szenvedett. Egyik hatalmas tükrét betörték, parkettjét tüzes szivar- és cigarettacsutkákkal borzalmasan összeégették, úgy hogy alapos restaurálásra szorul”

Becsértékről általában egy szó sem esik ebben az állítólagos „szakvélemény”-ben, amelynek Folkusházyék utóbb ,,perdöntő” szerepet igyekeztek juttatni, jóllehet azt már terjedelmének rövidsége miatt (mindössze egyetlen gépelt oldalról van szó) sem lehetett volna komoly kiindulási alapnak tekinteni egy oly nagyösszegű vételnél, mint amilyenről itt szó volt, arról nem is beszélve, hogy Enyvvári legfeljebb könyvtárosi szemmel bírálhatta volna meg a palotát (de ezt sem tette), amelyet műszaki és gazdasági kérdésekben járatos emberekkel is fel kellett volna becsültetni.

A Wenckheim palotát viszont sokan és jól ismerték kivülről-belülről, hiszen az sok esztendőn át szolgált a Wolff-féle Keresztény Községi Párt, majd a Friedrich-féle Keresztény Ellenzék klubhelyiségeként, emellett, mint megtudtuk, bérlőknek és ,,ingatlanosok”- nak is számtalan esetben mutogatták. Ezért történhetett, hogy már a vásár megkötésének hírülvétele után — egyelőre még az Enyvvári-féle jelentés ismerete nélkül — komoly kifogások merültek fel abban az irányban: jó lesz-e ez könyvtárnak. Erről tájékoztat többek közt a Pester Lloyd című napilap 1926. december 18-i száma, amelyben a következőket olvashatjuk :

„Mindenesetre egyes szakemberek nem tartják ideális megoldásnak a könyvtár elhelyezését a palotában, mivel a hatalmas épület nem egészen alkalmas könyvtári célokra. Még városi körökben is akadnak olyanok, akik szerint célszerűbb volna múzeumot berendezni a palotában.”

Többek közt ez a közlemény is feltárja, hogy utóbb, az 1927 február 28-i pénzügyi bizottsági ülésen valótlanságot állított Folkusházy Lajos alpolgármester, amikor a Fővárosi Közlönyben (1927. évf. 550. old.) megörökített felszólalásában kijelentette:

„A szakértők minden tartózkodás nélkül elsősorban könyvtár céljára alkalmasnak minősítették a palotát.”

Fel sem tételezhető, hogy olyan élelmes üzletember, mint az alpolgármester, ne szerzett volna tudomást 1927 február végéig arról, hogy már 1926 decemberében elhangzottak

94