A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
Nos, ezeket a legendákat ismét egy rideg hivatalos adat oszlatja szét: Körösy József fentebb említett könyvében az építkezés költségeit is megadta és eszerint a W enckheim palotát 405 000 forintért építtették fel. Képtelenségnek tűnik, hogy ebből az összegből az uralkodó 50 000 forintot vállalt volna, csak azért, hogy olykor fogadást tartson, vagy megszálljon a palotában. Ez utóbbi célra egyébként a mindig hatalmas kísérettel közlekedő császár és király számára nagyon is szűk lett volna az épület. De Wenckheimék, akik 1892-ben vásárolták meg Waldstein gróf 34 000 holdas aradmegyei birodalmát, egyébként sem szorulhattak a dinasztia segítségére. Enélkül is a legnagyobb megtiszteltetésként fogadhatták, ha Ferenc József megjelent otthonukban. A 405 000 forintos költség nem volt alacsony, sőt az 1892-es kimutatás szerint abban az évben ez volt a legdrágább épület, mert magasabb, 3 — 4 emeletes házakat (pl. Pál utca 6., Teréz körút 27.) ugyanakkor 220 000—320 000 forintért emeltek. A tervezőművész a Németországból hozzánk költözött Meinig Artur (1853—1904) volt. Munkáját ízlés, mértéktartás jellemzi, különösen ami az épület külső megoldását illeti. Az egykori Stáció (ma Baross) és József (ma Reviczky) utca találkozásában fekvő kereken 400 öles telek, ahol a Wenckheim család számára kellett kényelmes és fényűző otthont, emellett reprezentatív fogadóhelyiségeket teremteni, keskenyebb szárával a Kálvin tér felé eső szabályos trapéz vonalait mutatja. Az alaprajzok is jelzik, hogy Meinig Artur messzemenő gazdaságossággal használta ki a rendelkezésére álló teret. A barokk ízlésnek megfelelően a leginkább szembetűnő, a város belseje, a Kálvin tér felé eső keskenyebb részt tette hangsúlyossá, súlypontozva ogy félkörös kiugróval, azaz apszisszal, a József és Állomás utcai frontok viszont egyenes- vonalúak maradtak. A Kálvin tér felől közeledők figyelmét mindenekelőtt a kiugrasztott félkörépítmény vonja magára, az egyszerűbb oldalszárnyak viszont ennek folytán tömegükkel gyakorolnak hatást a szemlélőre. Barokkos megoldás, hogy a félköríves kiugró építményt halmozta el a tervező dekorativ motívumokkal oly módon, hogy az mégsem tűnik túldekoráltnak. Méltóságot, de nem hízelgést kelt a kilencágú koronás címerrel ellátott kupola, az alatta húzódó díszes kőkorlát, az apszisz első emeletének beugró párkányos, szemöldök-ornamentikával ellátott három hatalmas ablaka, alul három kovácsolt vasból készült és művészien kidolgozott kapuja, amelyek az árkádos előtérbe vezetnek. Fafaragványokkal ellátott kapu nyilik az épület márványoszlopokkal alátámasztott előterébe, melynek legmegragadóbb díszei : a márványlépcsők tövében kétoldalt felállított kandeláberek körüli puttók. A szárnyas márványangyalok Fadrusz János keze alól kerültek ki. Fadrusznak a lépcsőház egy rejtettebb részén is vannak művei : a főlépcső alatti térségben elhelyezett szakállas atlaszok. Érthetetlen módon a régebbi és újabb kiadású Fadrusz-monográfiák a mester hazai és külföldi műveinek felsorolása közben megfeledkeznek ezekről az alkotásokról. A palota földszintjének helyiségei közül csak egy részleget képeztek ki művésziesen : a lépcsősor első pihenőjétől balkéz felé eső ajtó mögötti lakrészt, ahol a ház urának dolgozó- szobája volt. Á reprezentatív termek és a grófi család többi tagjainak szalonjai, hálószobái az első emeletre kerültek. A lépcsőház üvegtetős szakaszán kettéváló, a falakon kandeláberekkel dekorált feljáratok végén három díszes ajtó vezet a palota első emeletének három szárnyába. A középsőn az apszisz alatti ,,Díszterem”-be lehet belépni. A teremben óriási csillárok, mennyezetig nyúló belga és velencei tükrök a falakon, a mennyezeten dús aranyo- zású, rokokó-ízű faragványok. A ,,Díszterem”-től jobbra és balra hasonlóan dekoratív hatású szalonok. Az első emelet balkéz felé eső ajtaja vezet egy intarziás padlójú, ugyancsak tükrökkel, fafaragványokkal díszes ,,előtér”-en át az épület legnagyobb, leginkább reprezentatív helyiségébe, a táncterembe, amelynek bejárata felett hídszerűén építették ■82
