A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből
Az indokolás Önmagában is a város akkori vezetői elleni vádirattal ér fel. Az 1874. és 1875. éveknek a Pesti könyvnyomdában napvilágot látott városi zárszámadásait („Budapest főváros zárszámadása és vagyonleltára”) tanulmányozva, a különböző csoportok és a végösszesítés egyaránt tíz-százezer koronás többletekről tanúskodnak, a közgyűlés mégis nemcsak az egyszeri, bár kétségtelenül jelentősebb összeget követelő könyvtárépület emelésének tervét vetette el „egyszer s mindenkorra”, de még a Frank Könyvtár ideiglenes elhelyezésének tervét is — az ezzel járó viszonylag csekély kiadások miatt. És aligha találunk még egy várost, amely a múlt század közepe óta olyan indokolással dobjon el magától egy könyv- gyűjteményt, hogy az másutt is teljesítheti rendeltetését. Ugyanez a törvényhatóság á lakosság érdekeit és Frank Ignác emlékét sértő akcióból még erkölcsi hasznot is akart húzni, mert idézett határozatában kimondta: az átadás egyik feltétele, hogy „úgy Frank Ignác neve, mint Budapest főváros közönségének jelen ténye, mellyel a Frank-féle könyvtár átengedtetik, az egyetemi könyvtár épületében megfelelő helyen és módon megörökíttetik”. Ezenkívül, mint az azt követő lapokon részletesen bemutatjuk, az átadás feltételeként jelölték meg, hogy a Frank-gyűjtemény egy csekély — korábban kijelölt — hányadát adják vissza a városnak. A közgyűlés „jószívű” döntéséhez csak a miniszteriális áldás hiányzott. 1878. június 2-i keltezéssel megérkezett T refort Ágoston kultuszminiszter jóváhagyása is, melyet egy „Budapest szabad királyi város közönségének” továbbítandó kegyelmes köszönet is kísért. Néhány héttel később, pontosan 1875. július 4-én került sor a végleges odaajándékozás ünnepi aktusára. Az egykori városvezetőségre kevés dicsőséget hozó akcióról tanúskodik az Egyetemi Könyvtár emeleti olvasótermének bejáratától balra elhelyezett, ma is látható nagy márványtábla, melyen a következő szöveget látjuk: ..BUDAPEST FŐVÁROS HATÓSÁGA A FRANK TANÁRTÓL ÖRÖKÖLT XIV EZER KÖTETÉT NAGYLELKŰEN AZ EGYETEMI KÖNYVTÁRNAK AJÁNDÉKOZTA. MDCCCLXXV” Az idézett iratokból elég világosan kitűnt^ hogy szó sem volt itt nagylelkűségről, ellenkezőleg, a közművelődés célját szolgáló kiadásokkal kapcsolatos zsugoriságról. Az emléktábla a közgyűlés idézett döntésénél mégis hívebben jellemezte a helyzetet, mert nem a „székesfőváros közönségé”-t, hanem csupán a város hatóságát jelölte meg ajándékozóként. Azt a törvényhatóságot, amelynek az 1873-as városi alkotmány szerint — hogy csak egyetlen jellemző adatot említsünk —, pontosan a felét, azaz 200 küldöttét Budapest 1200 legnagyobb adófizetője közül kellett választani. A kiegyezés utáni időkben az „enrichissez vous”, a minél gyorsabb meggazdagodás szelleme uralkodott el az ország és a főváros vezetői körében. A nagy „gründolások”, nagy panamák korszaka ez. Az „ügyesek”, akik az élen jártak ebben, mindennel törődtek csak éppen a közműveltség emelésével nem. Ami az odaajándékozott könyvek további sorsát illeti — egy ideig még számon tartja az emlékezet, melyik részlege is az Egyetemi Könyvtár állományának az, amely Budapest közönségének „nagylelkűségéből” jutott az intézmény birtokába. A Magyar Könyvszemle első, 1876-os évfolyamának 113. oldalán olvashatjuk „Az Egyetemi Könyvtár felállítása” című cikkben: „Az emeleten az udvar felé eső folyosón a főváros által adományozott Frankféle könyvtár van felállítva” —, utóbb ez már csak a könyvtárnak ajándékozott és az állományba beolvasztott gyűjtemények egyike, melyről az Egyetemi Könyvtár múltjáról készült visszapillantásokban néhány sor erejéig illő megemlékezni. Szinnyei József, a nagy magyar bibliográfus például a Fővárosi Lapok 1887-es év84
