A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961

Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből

egy 1850-ben készített lajstrom alapján ellenőriztek, másik városi könyvtár maradványaira bukkantak. A német nyelvű jelentés szerint:

„A katalógusban már felvett műveken kívül találtak még néhány könyvet, amelyeket az eltelt [értsd: 1850-óta eltelt] idő alatt részben magánosok ajándékoztak a városi könyvtárnak, részint a tanácsteremben már korábban őrzött könyvek voltak. Ezek egy részét, szám szerint 60 darabot külön jegyzékbe véve szintén elszállították... [Találtak még] több hivatalos lappéldányt és más a városházát illető könyvet, melyeket egykor a tanácsterem szekrényéből helyeztek le a könyvtárszobába... továbbá 10 könyvet kemény kötésben, ezek kormányrendeletek, birodalmi törvénykönyvek, melyeket az egykori városi könyvtár részére szereztek be.” (Kiemelés tőlem - R. L.)

Az 1831-es adatból mindössze azt tudjuk meg, hogy Pest városának már akkor volt könyvtára, hogyan keletkezett, hol tartották, kik kezelték, illetve használták ezt a könyvtárat, milyen művekből állott? — minderről semmit sem tudunk. Az 1858-as irat már bővebben beszél az akkor feltalált régi, 1850 elején már kétségtelenül megvolt könyvtárról. Az aktából megtudjuk, hogy ezeket a könyveket részint a tanácsterem egyik szekrényében, részint egy külön könyvtárszobában tartották. A leltárból valamiféle képet kapunk az anyag összetételéről is. A városi közigazgatáshoz és igazságszolgáltatáshoz szükséges jogi, törvénykezési könyvek voltak benne. — Nincs kizárva, hogy az 1831-es gyűjtemény 1850-ig tovább élt —, a kettő egy és ugyanaz. — A két adat egybevetéséből óvatos következtetéssel is mindenesetre ahhoz az eredményhez eljutottunk, hogy Pest városának 1850 előtt volt olyan hatósági-hivatali könyvtára, amilyenhez hasonlókról hazai és külföldi városi könyvtárak történeteiben olvashatunk.

* * *

így tehát kimondhatjuk, hogy a régi Pest és Buda városi tanácsainak már a múlt század közepén, illetve első felében voltak tanácsi könyvtárai, melyek egésze, vagy legalább is egy kis töredéke utóbb „átszivárgóit” a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár állományába.

Ennyi az, amit a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár múlt század közepéig terjedő „őstörténeté ”-ről a rendelkezésre álló kevés adat és az analógiák alapján elmondhattunk.

III. „Pest városi Frank-könyvtár”

Gazdag levéltári és más anyag, mellettük számos tárgyi dokumentum segít hozzá a fővárosi könyvtár harmadik ősének, annak az 1850-es keletkezésű nagy gyűjteménynek a megismeréséhez, melyet közel negyedszázadon át, 1850—1874 között legtöbbször „Pest- városi Frank-Könyvtár” néven emlegettek.

Mielőtt a gyűjtemény sorsával közelebb megismerkednénk, ejtsünk néhány szót magáról Frank Ignácról — a névadóról.

Frank Ignác személye komoly figyelmet érdemel mind Budapest kultúrhistóriájában, mind a budapesti egyetem jogi karának történetében. Életéről, tevékenységéről számos méltatást találunk már a múlt század közepétől kezdve, ezeket először Szinnyei József foglalta össze nagy müvében, a „Magyar írók élete és munkái” című sorozatának III, 1894-ben kiadott kötetében. Legutoljára Eckhart Ferenc, a neves polgári történész egészítette ki az adatokat a budapesti egyetem jogi karának levéltári forrásai alapján (ld. Eckhart Ferenc : A Jog- és Államtudományi kar története 1667—1935. Bp. 1936. 341—394 old.)

E híradásokból tudjuk, hogy az 1788-ban Szatmárnémetiben szegénysorsú polgári családban született Frank Ignác 1810-ben szerzett a pesti egyetem jogi karán doktori címet és ugyanitt 1827-ben lett egyetemi tanár. Kiváló képességeinek már korán jelét adta, a

73