A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961

Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből

pesti egyetem egy 1831/1832-es „hivatalos informatio”-ja szerint a magyart, latint, németet, franciát, olaszt, görögöt és a „tót” nyelvet egyaránt jól beszélte. 1829-ben jelent meg fő műve, a „Principia Juris Civilis Hungarici”, mely Eckhart Ferenc szerint „úgyszólván feleslegessé teszi mindannak az ismeretét és tanulmányozását, amit előtte írtak e tárgyról”. Valóban ez a könyv magyarra átdolgozva, („A közigazság törvénye Magyar Honban”), igen elterjedt lett. Fentebb utaltunk arra,'hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Buda szabad királyi főváros tanácsi Könyvtárától is örökölt egy példányt Frank e munkájából. A tudós jellemzéseként idézzük Eckhart Ferenc értékeléséből a következőt: Frank élete főművében „a szellemi és erkölcsi függetlenség számos olyan jelét adta, amilyent hasztalan keresnénk kortársai munkáiban”.

Témánk számára különösen fontos, amit Frank Ignác könyvgyűjtő szenvedélyéről tudunk. E szempontból jellemző adalék a G. L. Feldmann-féle múlt századi német útikalauz „Pesth und Ofen” című kötetének 1844-es kiadása, amely a híres pestbudai magán- könyvtárak, Jankovich Miklós, Horváth István, Fáy András és Károlyi György gyűjteményei mellett már Frank Ignác nagy könyvtárát is a magyar főváros kulturális nevezetességeként tartja számon.

Frank Ignác az egyetemen is nagy megbecsülésnek örvendett, már a harmincas években átmenetileg betölti a jogi kar igazgatói tisztét, de éppen a forradalom és szabadságharc alatt válik igazán jelentőssé személye. Eötvös József, az első független magyar kormány kultuszminisztere 1848. május 4-i leiratában egyetemi reformterv készítésére szólítja fel a törvénytudományi kart, melynek igazgatója, Frank Ignác dolgozza ki a számos merész gondolatot tartalmazó reformtervezetet, utolsó jelentős művét. Ugyanő szövegezi meg az egyetemi kar által a forradalmi kormánynak teendő esküt. Windischgrätz csapatainak bevonulása után Frank szorult helyzetbe kerül, taktikázik; mikor a forradalmi seregek visszafoglalják Budát, 1849. május 29. után, a forradalmi kormányhoz ír hódoló feliratot, de már nagyon óvatoskodó hangnemben. A Pesti Hirlap 1849. június 22-i számában radikális oldalról éles támadás éri Frankot, aki erre lemond igazgatói megbízatásáról, azonban Horváth Mihály kultuszminiszter visszatartja.

Haynau bevonulása után Frank Ignácot felelősségre vonják, de végül igazolják, sőt Bécsbe rendelik, hogy a magyarországi jogügyekkel foglalkozó bizottság munkájában részt- vegyen. De már ekkor súlyos lelki válságba kerül, revolverrel öngyilkosságot kísérel meg, búskomorságba esik, 1850 március 4-én a bécsi „Am Peter”-en levő negyedik emeleti lakása ablakából az utcára veti és a kövezeten halálra zúzza magát.

A pesti egyetem nevében az éppen Bécsbe érkező két professzor, Virozsil Antal és Csausz Márton bontja fel Frank Ignác mindössze egy lap terjedelmű 1850 március 1-ről keltezett végrendeletét és nagy csodálkozással látja, hogy a tudós nagy értékű könyvtáráról rendelkező második pont így hangzik:

„Meine Bibliothek in Pest legire ich der Pester Stadt als Anfang einer städtischen Bibliothek.”

— azaz Frank Ignác professzor kollégái előtt teljesen érthetetlen „ötlettel” nem az egyetemre, mégcsak nem is a Nemzeti Múzeum Széchenyi — Könyvtárára hagyta kincset érő könyveit, hanem Pest városára, hogy ezzel egy leendő városi könyvtár alapjait vesse meg.

Ügy látszik, a két pesti tudós nem volt nagy véleménnyel az örökös kultúrpártoló szándékait illetően, de a testamentumon változtatni nem lehetett. Virozsil professzor mindenesetre nyomban Geringer Károly osztrák helytartóhoz fordult és kérte: utasítsa Pest városát, miképpen járjon el „az égből pottyant” ajándékkal. Figyelmeztesse a magisztrátust, hogy a könyvtárt a nyilvánosság, a tudományos világ rendelkezésére kell bocsátani —, megfelelő helyiséget kell biztosítani és kötelezni kell a várost, hogy készíttessen jegyzéket a gyűjteményről.

Mindez 1850-ben történt, a könyvtártörténet számára sorsdöntő évben, abban az esztendőben, amelyben az angol parlament, illetve a kormány, részben a megelőző idők forra74