A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Szelestey Gyuláné: Könyvtáros továbbképzés könyvtárunkban
tésének eszközeivé. E folyamat során az előadássorozatok mindinkább szakosodtak és ily módon fokozhatták az egyes oktatási területeken elért eredményeket. Végül — de nem utolsósorban — megszüntették azt a szakadékot, amely korábban (a Horthy-időszak örökségeképpen) éket vert a központ és a hálózat dolgozói közé. 2. SZAKISMERETI TANFOLYAMAINK FEJLŐDÉSE A könyvtári dogozók számára rendezett előadássorozatok mellett könyvtárunk a felszabadulás óta nagy súlyt helyezett a szakismereti tanfolyamok szervezésére. E tanfolyamok jelentőségét az adja meg, hogy a könyvtártan anyagát részletesebben, elmélyültebben, szakosítottan és ugyanakkor szervezett formában közli. Ugyanakkor e tanfolyamok fejlődésének lényeges szempontja az volt, hogy mind szervesebben bekapcsoltuk anyagába a világnézeti kérdéseket is. A felszabadulás után — ahogy az előadássorozatok esetében is láttuk — külön folytak a központi és a kerületi könyvtári dolgozók számára tartott szaktanfolyamok. Ez nagyrészt indokolt volt, tekintettel e két könyvtári terület különbözőségére. 1949- ben a központi könyvtárosok szűk köre — csak a tájékoztató szolgálat — részére a könyvtár szemináriumot szervezett, amelyen a reference szolgálat ellátásához szükséges kézikönyveket és a legújabban megjelent irodalmat — főleg politikai müveket — ismertettek. 1950— 51-ben a központi könyvtárosok szakoktatása egyéni tanulás formájában folyt. A résztvevők könyvtártani előadások és tanulmányok anyagát dolgozták fel és a tanultakról a szemináriumon számoltak be. Ezt heti sajtóbeszámoló egészítette ki, amelyen bélés külföldi könyvtártani folyóiratok jelentősebb cikkeit ismertették. Ez egyéni tanulási forma hibája, az oktatás témaválasztásának ötletszerűsége és az a körülmény volt, hogy a tanultak ellenőrzésére a szemináriumok nem voltak megfelelőek. A témaválasztás ötletszerűségét úgy kívántuk megszüntetni, hogy 195'1-ben 12 könyvtártani témát dolgoztunk ki, amelyek mindenkire kötelezőek voltak, s amelyet egységesen vitattak meg. További lépést jelentett, hogy 1952-től kezdve az általános könyvtártani kérdések mellett az egyes osztályok munkájához kapcsolódó speciális témákat is feldolgoztak. A könyvtári munka szempontjából ez bizonyult a legcélravezetőbb továbbképzési formának. A központi és kerületi könyvtárosok közül ezenkívül sokan résztvettek az Országos Könyvtári Központ és az Országos Széchenyi Könyvtár által rendezett tanfolyamokon is. Üj kezdeményezés volt az OSzK részéről ezidóben egy 14 előadásból álló politechnikai előadássorozat. A központi könyvtár dolgozóinak szakmai továbbképzésében a következő években különösen megerősödött az egyes osztályok és csoportok speciális stúdiuma. így pl. a módszertani osztály tanulmányozta Voblij : A tudományos munka megszervezése című művét, a bibliográfiai osztály a bibliográfiák típusával foglalkozott, a könyvkötészet a kézi-és gépi aranyozás problémáit stb. vitatta meg. A kerületi könyvtárosok számára eddig lényegében előadássorozatokat nyújtottunk. 1956-ban emellett rendszeres könyv-és folyóiratbeszámolót rendeztünk, amelyek előadásait egy a könyvtárosokból alkotott munkaközösség tagjai szolgáltatták. Az előadásokkal kapcsolatos szemináriumokon a kerületi és függetlenített üzemi könyvtárosok együtt vettek részt. Az 1956-os ellenforradalom sok erkölcsi és anyagi kárt okozott könyvtárunknak. Egész munkánk, így őszi szakoktatásunk is megbénult és csak 57 elején kezdtük megszüntetni azokat az akadályokat, azokat az újabb és másfajta nehézségeket, amelyeket az ellenforradalom támasztott. Az 1957-es esztendő könyvtárunk életébe két fontos eseményt hozott, amelyek szakoktatásunk további fejlődésére nagy hatással voltak. Az első és fontosabb e téren, a kerületi könyvtáraknak 1957. április 1-én történt visszacsatolása, központosítása volt, amely egységes központi vezetést, irányítást és ellenőrzést 229
