A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Pataki Ferenc: Az ajánló bibliográfia mai problémái
A 28-as könyvtárban az „Elfelejtett könyvek, amelyeket érdemes elolvasni” eredményességét kísérték figyelemmel. Kiválasztották a jegyzékből azt a 22 művet, amely náluk is elfekvőnek minősült. A 22 mű 60 példányába beragasztották a bibliográfiából kigépelt annotációkat és elhelyezték a „Miről szól a könyv?” felirattal ellátott szabadpolcra. Az olvasó ezen a polcon olyan könyveket talál, amelyek ismertetéssel vannak ellátva, így könyvtáros segítsége nélkül is tájékozódhatnak a mű témájáról, szerzőjéről stb. Két héten keresztül figyelték ezeknek a műveknek a forgalmát. 10 kölcsönzési nap elteltével megállapították, hogy az „elfekvő” könyvekből 35-öt kölcsönöztek ki. Megfigyelték azt is, hogy elsősorban kevésbé művelt olvasók vitték el az így ajánlott műveket. A többi könyvtárban — ha nem is tudtak ilyen részletesen beszámolni jó tapasztalataikról — is kedvező benyomásokat szereztünk. Kiadványaink nyomán sok ízléses kis kiállítást láthattunk. A 19-es könyvtárban Thälmann- és antiklerikális kiállítás, a 12-es és a 18-as könyvtárban a német kérdésről rendezett kiállítás fogadott bennünket. A 32-es könyvtárban a „Szép könyvek a természetről” alapján rendezett kiállítást láthattunk. A 19-es könyvtárban elmondták, hogy kiadványaink népszerűsítése céljából a bibliográfiákból készítettek kiállítást. Az 5-ös könyvtárban mint sok más helyen is bibliográfiák alapján rendezik a szabad polcot. Ez a hiányos, rövid felsorolás, hisszük, hogy egyre jellemzőbb lesz a kerületi könyvtárakra. Mindenesetre öröm a bibilográfiák készítőinek, hogy munkájukat így is hasznosítják. Ha kevésbé látványos módon, de eredménnyel hasznosítják más könyvtárakban is kiadványainkat. Majdnem mindenhol, miként a fogorvosok várakozó szobájában a különböző képeslapok, úgy vannak elhelyezve a bibliográfiák, különösen az ajánló albumok az olvasók asztalkáin. Ezek a kiadványok — örömmel állapítottuk meg — a használattól piszkosak, gyűröttek. Az 5-ös könyvtárban körülbelül két óra leforgása alatt két olvasó is a ,,Szép könyvek a természetről” és a „Mit olvassunk a technika történetéről” kézbevett példányai alapján választották meg olvasmányaikat. Már említettük, hogy néhány könyvtárban rendszeresen kölcsönzik is kiadványainkat. Megállapítottuk, hogy a 32-es könyvtárban ,,A kaland mesterei”-t 5-ször, Jókai-t 4-szer, „Utazás a nagyvilágban”-t 3-szor stb. kölcsönözték ki az olvasók. Sok jó tapasztalatunk közül még megemlítjük a következő követésre érdemes kezdeményezést: A 6-os könyvtár vezetője a könyvtárba kerülő fiatal könyvtárosokkal elolvastatja legfontosabb bibliográfiáinkat. A 39-es könyvtár dolgozói a különböző típusú és témájú bibliográfiák alapos ismeretére specializálják magukat. A 19-es könyvtárban már- már szokássá vált, hogy a beiratkozó ohmsóknak a könyvtár használatának ismertetése során megmutatják a bibliográfiákat is és megmagyarázzák azok használatát. Mivel a könyvtáraknak csak mintegy a felét látogattuk meg és azokat sem úgy válogattuk ki, hogy a valóságnál rózsásabb képet kapjunk, joggal remélhetjük, hogy még számos jó kezdeményezés van a kerületi könyvtárakban. Feladatunknak tartjuk, hogy ezeket is összegyűjtsük és az összes jó tapasztalatot módszertani levél formájában ismertessük a könyvtár minden dolgozójával. II. A felsorolt jó példákat csak kezdetnek tekintjük. Attól még messze tartunk, hogy eredményeinkkel elégedettek is lehessünk. A színvonalasabb munkát sajnos még mindig sok-sok megoldatlan kérdés gátolja. A legfontosabbakat ezek közül is számba vettük. Elsőként kell megemlítenünk a kerületi könyvtárosok túlterheltségét. Közismert tény, hogy kölcsönzési csúcsforgalomban egyenlőre megkell elégedni azzal, hogy mechanikusan „szolgálják ki” az olvasókat. Ilyenkor arra már nem jut idő, hogy dolgozóink könyvtároshoz méltóan foglalkozzanak az olvasókkal, hogy irányítsák ízlésük fejlődését, hogy alakítsák világnézetüket. Ilyenformán arra sincs elegendő idő, hogy a felmerült bonyolultabb kérdéseket magas szinten válaszolják meg. A könyvtárosok ilyenkor többnyire műveltségüknek, memóriájuknak megfelelően fejből tájékoztatnak, alig van módjuk arra, hogy segédeszközöket 214
