A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Pataki Ferenc: Az ajánló bibliográfia mai problémái
vegyenek segítségül. Meg kell mondanunk, hogy nagyon rossz könyvtáros az, aki a szükségből erényt akar csinálni és a tájékoztatásnak e módjára rendezkedik be. A mai könyvkiadás, az olvasók roppant széleskörű érdeklődése mellett ez a módszer elégtelen. De nemcsak az a baj, hogy a könyvtárosnak csúcsforgalomban nincs ideje kézbe venni a bibliográfiákat. Nagyobb baj az, hogy azokat sok könyvtáros nem ismeri eléggé. A 12-es és a 19-es könyvtár dolgozói — akik pedig szeretnének még kultúráltabb könyvtárosi munkát végezni — elmondották, hogy nincs elég idejük alaposan átnézni megjelent kiadványainkat. így pedig a bibliográfiák használata nehézkessé válik. Javaslataik ésszerűek és megszívlelendők: a szombati tanulónapokon legyen kötelező a legújabb kiadványok tanulmányozása! A bibliográfiai osztály pedig a vaskosabb, a nehezebben kezelhető kiadványokhoz mellékeljen egy rövid, legfeljebb 1—2 oldalas „használati utasítást”, ami tartalmazza a bibliográfia szerkesztési elveit, felhasználásának legésszerűbb módjait. Ilyenformán a jól tájékozott könyvtáros másodpercek alatt megkeresheti a szükséges adatokat, vagy éppen az olvasó kezébe adva meg is kedveltetheti a bibliográfiákat. A beszélgetések során felötlött az a gondolat is, hogy jobban ki kellene hangsúlyozni az ajánló bibliográfiák fontos propaganda-szerepét. Éveken át alig beszéltünk kiadványainkról, nem sokat törődtünk azzal, hogy mennyire veszik azokat igénybe. Kialakult az a helytelen szemlélet, hogy az ajánló bibliográfia a könyvtárosok számára készül, így nem válhatott általánossá, hogy az olvasóknak is kezébe adják. És ez a káros szemlélet, még mindig akadályozza a munkát, igaz egyre elszigeteltebben. Más könyvtárakban másféle problémák gondolkoztatják el a könyvtárosokat. A 39-es könyvtár dolgozóinak az okozott gondot, hogy „A világirodalom klasszikusai” sorozatot a diákok nagyon szorgalmasan kölcsönözték és erre a pedagógusok megkérték a könyvtár dolgozóit, hogy tanulóknak ne adják kezébe. Ugyanis azt tapasztalták, hogy az annotált bibliográfiákból nagyon egyforma ízű tudást szereztek, sokan puskának használták azt. A pedagógusokkal ebben a kérdésben egyet kell értenünk, de vigyáznunk kell arra, nehogy mereven minden bibliográfiát elvonjunk a középiskolásoktól. Sőt, inkább arra kell törekednünk, hogy ezzel a korosztállyal kedveltessük meg elsősorban kiadványainkat. Ez a legegyszerűbb és a leghálásabb feladat. Ettől a korosztálytól várhatjuk azt, hogy felnőve is a bibliográfiák használói lesznek. Ez persze nem jelentheti azt, hogy lemondjunk más olvasói rétegekről. A bibliográfiai osztály kiadványainak jó része éppen propagandisták, népművelők, pedagógusok számára készül. Azt tartanánk ésszerűnek, ha a kerületi könyvtárosok meglévő bibliográfiákból elsősorban az említett olvasó rétegek igényeinek kielégítésére törekednének. Ugyanakkor nagyon fontos feladat a bibliográfiai osztálynak, hogy munkás- akadémiák hallgatói és mindazok részére, akik önműveléssel iskolán kívül kívánják a középfokú műveltséget megszerezni, megfelő ajánló bibliográfiák álljanak rendelkezésre. A bibliográfiák egyik kényes szerkesztési problémája sok vitát okozott a felmérés során, milyen könyvek szerepeljenek kiadványainkban? A legjobbak a legnépszerűbbek, amelyeket ajánlás nélkül is olvasnak? Olyanok, amelyek nincsenek meg a kerületi könyvtárakban? Milyen lehet, milyen legyen ezeknek az aránya? E viták során a 19-es, a 24-es és a 29-es könyvtárban elmondták, hogy gyakran sok bosszúságot okozunk bibliográfiánkkal. Vagy azért bosszankodnak, mert sok olyan könyvet ajánlunk, amelyekre nagy olvasottságuk miatt már előjegyzést sem szívesen vesznek fel, vagy azért, mert az ajánlott könyv nincs meg a könyvtárban. Az ilyen bibliográfiákat vonakodnak az olvasók kezébe adni. A 3-as könyvtárban pedig újabb olvasótervek készítéséről igyekeztek lebeszélni bennünket. Azzal érveltek, hogy az olvasóterv akkor töltheti be funkcióját, ha az olvasó egy-egy témából az egyszerűtől a bonyolultig egymásután viheti haza olvasmányait. A könyvtáros viszont nem tudja mindig biztosítani a könyvek sorrendjét. Mi tehát a teendő? A válasz nem egyszerű. Nincsenek szabályok, amelyek betartásával megszabadulhatnánk ezektől a gondoktól. A tanulság inkább az, hogy a kölcsönző könyvtárosok és a bibliográfusok időnként vitassák meg egy-egy bibliográfiai típus felhasználásának a problémáit. És még ennél is fontosabb: az új kiadványok megtervezésébe is hadd szóljanak bele a kerületi könyvtárosok. 215
