A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Pataki Ferenc: Az ajánló bibliográfia mai problémái
A beszélgetéseket igyekeztünk úgy irányítani, hogy minden szépítés nélkül kapjunk választ kérdéseinkre. Tapasztalataink közül elsősorban azokat közöljük, amelyeket a vizsgált könyvtárak zömében hasonlóaknak találtunk, illetve a jelenlegi helyzetre jellemzőeknek véltünk. Hogyan hasznosítják ajánló bibliográfiáinkat? Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a régebbi évekhez képest jelentős eredményeket értünk el. Pesszimizmusunk, hogy kiadványainkat nem, vagy csak alig használják, nem volt indokolt. A könyvtárosok nagy többsége felismerte, hogy az olvasószolgálati munkában nem nélkülözhetik a segédeszközök használatát. Sok könyvtárban az olvasókkal is megkedveltették a bibliográfiákat és egyre többen választják olvasmányaikat azok alapján. A javuló eredményeket részben annak tudhatjuk be, hogy a közelmúltban rendszeresen propagáltuk kiadványainkat, a módszertani osztály is gyakran ösztökélte a kerületi könyvtárvezetőket a bibliográfiák használatára, részben pedig annak, hogy az elmúlt évek során nagyon sok könyvtáros végezte el, vagy éppen most végzi a középfokú könyvtárosképző tanfolyamot, ahol alaposan megismerkedtek az ajánló bibliográfiákkal is, ahol rászoktatták őket azok használatára, így egyre több könyvtáros egészen természetesnek veszi, hogy a rendkívül gazdag könyvkiadásban csak segédeszközökkel tud eligazodni. Persze becsapnánk önmagunkat, ha csak azt látnánk, hogy mennyivel jobb a jelenlegi helyzet a régebbihez képest. Sajnos ma is akad néhány olyan könyvtár, ahol nem sok gondot fordítanak kiadványainkra. Több könyvtárban a vezető íróasztalában, vagy csak a kézikönyvtárban találtuk meg a bibliográfiákat. Sőt olyan könyvtár is akad, ahol a múltban lényegesen többet törődtek az ajánló bibliográfiákkal. A 6-os számú könyvtárban 1956 előtt az olvasók elé helyezték a kiadványokat, pirossal aláhúzták az ott megtalálható művek címeit, az ismeretterjesztő könyvek mellé pedig odaírták a raktári jelzeteket. Ezeknek a bibliográfiáknak az állapota bizonyítja, hogy az olvasók gyakran forgatták. E jó kezdeményezést abbahagyták azért, mert néhány régi bibliográfia elavult. A bibliográfiákat pedig áthelyezték a kézikönyvtárba. így az olvasók csak a katalógus alapján vehetnek azokról tudomást. A könyvtárak zömében azonban töretlen a fejlődés, magas színvonalúan hasznosítják a bibliográfiákat. A 10-es számú könyvtárban 1961-ben megvizsgálták, hogy milyen hatása van az antiklerikális bibliográfiának. Az eddig csak szépirodalmat tartalmazó kirakat felerészét felszabadították és az említett kiadvány alapján ismeretterjesztő műveket helyeztek el, és naponta elemezték a forgalom alakulását. íme az eredmény: 1961. augusztus 14—18.-ig (5 kölcsönzési napon) 91 ideológiai és politikai művet kölcsönöztek. Ezzel szemben augusztus 23.—29.-ig (szintén 5 kölcsönzési napon) amikor már a bibliográfia alapján rendezték kirakatukat 205 ideológiai és politikai művet kölcsönöztek. És még egy kedvező tapasztalatot szereztek: az új könyvek mellett egész sor évek óta méltatlanul raktárban porosodó mű is olvasóra talált. A felmérés statisztikai vizsgálata azt bizonyította, hogy elsősorban munkások kölcsönözték ezeket a könyveket. A Boráros-téri könyvtárban az „Árnyék Európán” című röplapbibliográfia hatását kísérték figyelemmel. A kiadvány néhány példányát az érdeklődő olvasóknak kikölcsönözték. Az ismeretterjesztő kirakat egy részébe a bibliográfia alapján kiválasztott könyveket helyezték el. Ezzel egyidőben a kölcsönző pultra tették az „Árnyék Európán” példányait, és azokat is ajánlották az olvasóknak. Néhány nap alatt igen jó eredményeket tapasztaltak. Olyan olvasók, akik addig nem vették figyelembe az ismeretterjesztő kirakatot, most szinte felfedezték azt. Ez annál érdekesebb, mert régebben is voltak a kirakatban a német kérdéssel foglalkozó müvek, de onnan csak azok választottak könyvet, akik egyébként is érdeklődnek a politikai irodalom iránt. Most viszont olyan nyugdíjasok és háztartásbeliek, akik régebben nem olvastak ilyen jellegű munkákat egymás után kérték az izgalmas politikai olvasmányokat. Sokan felhasználták az ajánló jegyzék kézbe adott példányait és amikor következő alkalommal cseréltek, már annak alapján határozott kéréssel mentek a könyvtároshoz. Kár, hogy ennek a vizsgálatnak nem ismerjük a statisztikai adatait. 213
