A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Pataki Ferenc: Az ajánló bibliográfia mai problémái
Az utóbbi években sokszor beszéltünk arról, hogy szükség lenne-e Országos Bibliográfiai Központ létrehozására. Véleményünk szerint éppen az elmúlt két-három év alatt annyira megerősödtek az egyes országos jellegű könyvtárak bibliográfiai osztályai (mint az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, az új profilját szerencsésen kialakító Országgyűlési Könyvtár, valamint a régi hagyományaira támaszkodó Országos Széchenyi Könyvtár s a nemcsak fővárosi igényeket kielégítő Szabó Ervin Könyvtár), hogy nem egy nagylétszámú mammut- központ munkásságára, hanem csupán néhány ember operatív-koordináló szakmai irányítására van szükség. Emellett szól még az a tény, hogy a művelődési irányelveknek megfelelően az egyes felsőoktatási intézményeknél működő könyvtárak bibliográfiai osztályai, valamint a megyei könyvtárak olyan tudományos, illetőleg helytörténeti vonatkozású munkákba kezdtek, amit csupán a jelenlegi decentralizált körülmények között képesek mind növekvőbb sikerrel ellátni. (Érdemes lenne mérlegelni azt a gondolatot, hogy a megyei könyvtárak a jövőben elsősorban helytörténeti, illetve helyi jellegű munkásmozgalmi stb. vonatkozású bibliográfiák készítésével foglalkozzanak, míg általános érvényű ajánló bibliográfiákat nagy könyvtárak készítsenek.) Az elkövetkezendő évek helyes bibliográfiai munkássága — a művelődéspolitikai tézisek hosszú időkre megszabott célkitűzéseinek megvalósítása érdekében — jórészt tehát a helyes tervezésen és egyeztetésen múlik. (Véleményünk szerint csak erélyes központi beavatkozással érhetjük el, hogy néhány éven belül elkészüljön valamennyi ismeretág ajánló bibliográfiája.) Ami viszont még nyugtalanító jelenség: a tudományos szakkönyvtárak éppen a rosz- szul értelmezett hagyományok, a szűk prakticizmus miatt nem fektetik mind szélesebb alapokra bibliográfiai munkásságukat, szigorúan veszik a határt a keveseknek szóló szakbibliog ráfiai és a mind több embert érdeklő ajánló bibliográfia között, holott a cél éppen az, hogy az általános műveltség kiterjesztésével ez utóbbi bibliográfiák is mind magasabb igénnyel készüljenek el. Két nagy „materiális” ismereteket terjesztő tudományos könyvtárunk: az Országos Műszaki Könyvtár és az Országos Mezőgazdasági Könyvtár szerencsésen megoldotta a maga szakterületén ezt a feladatot is. Mentségül szolgál viszont, hogy elméletileg mindezideig nem dolgoztuk fel a bibliográfia legfontosabb, a szocializmus jelenlegi szakaszának legdöntőbb kiadványát, a tervszerű önképzés eszközét: az ajánló bibliográfiát. III. Fel kell vetnünk a kérdést: mit várunk az ajánló bibliográfiától. Az ajánló bibliográfia esetében, mivel az ajánló bibliográfia a nevelés, az irányítás eszköze, nem csupán arról van szó, hogy az olvasók spontán érdeklődését elégítsük ki megfelelő könyvek ajánlásával, hanem főleg arról, hogy ezt az érdeklődést felkeltsük és irányítsuk. Ebből következik, hogy az ajánló bibliográfiától azt várjuk, hogy a szocializmus építése szempontjából legfontosabb kérdéseket megvilágító, a szocializmus építését leghatékonyabban támogató tevékenység elsajátítását lehetővé tevő irodalom iránt az érdeklődést felkeltse és segítse az abban való elmélyedést. Már a kérdés felvetésénél is számos probléma tűnik elő: milyen témák feldolgozására van leginkább szükség (a művelődéspolitikai irányelvek feldolgozásának sorrendisége) — milyen történeti, irodalomtörténeti, módszertani bevezetőt stb. írjunk ( olyan jellegűt-e, mint az antiklerikális bibliográfia előszava, vagy inkább érzelemre ható, szuggesztív bevezetőt) — az adott témáról különféle színvonalú olvasók számára összeállított kiadványok szerkezete, tagolása (milyen ismereteket közöljünk a szerzőről, a korról, a mű előzményeiről s a téma mai élethez kapcsolatáról) — milyen bibliográfiákat kell feltétlenül annotálni és melyeket nem, milyen a jó annotáció, hogyan tudjuk a differenciált érdeklődésű olvasók igényeit kielégíteni stb., végül az önképzésnek milyen tartalmi elemeit támogassa az ajánló bibliográfia, melyek legyenek azok a szakmai ismeretek, amelyeket terjeszteni kívánunk. A Szovjetunióban is megállapították, hogy olyan ajánló bibliográfiából, amely nem határozza meg, hogy pontosan „kinek” készült, szerkesztésében, felépítésében, a könyvek kivá14 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve IX. 1961. — 209
